Kicsit mintha kevésbé lennék közlékeny
Most már nagyon a nyakamon az indulás, feszült vagyok, semmi másra nem tudok gondolni, nagyon nehezen zökkenek ki, izgulok, lesz-e munka, lesz-e szállás, miket kell még intézni, míg itthon vagyok, miket kell majd intézni, ha már ott leszek, lesz-e rendesen wifi (nagyon fog kelleni a fordításhoz és a skype-os angolozáshoz is), stb., stb. Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy napokra lebontva fogom elmesélni, hátha akkor szívesebben olvassátok :) Pénteken mentünk a Cserpesbe Danival, aztán este Tamarával is. Utóbbi esetben belefutottunk egy olyan produkcióba, amit elsőre flashmobnak véltünk, majd kiderült, hogy egy egész fellépés. Megjelent egy csapat ember, és salsázni kezdtek. Majdnem másfél órán át tartott a műsor. Ügyesek voltak meg jókedvűek, csak a környéken lakók nem támogatták egyértelműen a dolgot, egy idősebb hölgy pl. lejött, megfogta az egyik hangfalat, el akarta vinni, aztán kicsit össze is szólalkozott a csapat vezetőjével, de szerencsére a pasi elég intelligens(n