LizaGazdija

Nem is jön edzésre senki. A második órán öten voltunk, öt törzsvendég, aki kb. mindig ott van. Ezért aztán K. megkérdezte, mit csináljunk. Az egyik lány javasolta, hogy masszírozzuk meg egymást, ketten arra szavaztunk, hogy legyen a második óra is step, a maradék két ember meg azt mondta, neki mindegy, csak valami jó legyen. K. végül úgy döntött, köredzést tart. Ez azt jelentette, hogy az első 20-25 percben, amikor súlyzózunk, most a teremben lévő hat embert párokba rendezte, felállított két-két padot három ponton, és mindegyik ponton más feladatot kellett csinálni, mindig 1 percen át. Szóval mindig mozgott mind a hat ember, csak három különböző dolgot csinált, és egy perc után mindig át kellett menni másik padhoz. Én K-val voltam párban, ezért többnyire egyedül csináltam a feladatokat, mert ő közben a többi lánynak segített (szólogatott be, hehe). Tök jó volt, sokkal gyorsabban eltelt az idő, mint általában. Az óra végén még belefért az időbe egy negyed órás terhességtől és szüléstő

Tegnap délután majdnem elütött minket Marcival egy kocsi, amelyik egy egyirányú utcába hajtott be a rossz végén. Én meg ugye abba az irányba csak úgy a rend kedvéért szoktam nézni, mivel kint van egy bazi nagy behajtani tilos tábla, és feltételezem, hogy aki autót vezet, az ismeri a KRESZ-t. Így aztán nem is jutott el az agyamig, hogy ez most ide be fog fordulni, pedig de. Mondjuk nem is indexelt a hülyéje. És még ő mutogatott meg pofázott, az volt benne a gyönyörű. De gyorsan elcsitult, amikor feltűnt neki, hogy ő a hülye. Kitolatott az utcából rákvörös fejjel, aztán ment tovább. Nem telt el tíz perc, és egy biciklis majdnem elütötte Marcit a parkban. Két okból nem lett végül baj. Egyrészt a kutya úgy félbehajtotta magát, mint egy vadászgörény, szóval kb. körbefolyta a bicikli kerekét, ami így nem ért hozzá. Másrészt a biciklis srác nyomott egy satuféket, és lepattant a bicikliről. Jófej volt, odajött megkérdezni, jól van-e a kutya, meg bocsánatot is kért. A kutya jól volt, hiszen ü