LizaGazdija

Pedagógusnapra kaptam az egyik csoportomtól: Egy másik csoportnak vittem puncsgolyót az utolsó órára. Nem értették.

Szépen elbattyogtam jazzre, ahol is a szokásos termet zárva találtam. Megkérdeztem az információnál, merre található ez a mai óra, amire azt a választ kaptam, hogy a kedd-csütörtöki óra elköltözött. Most már tudom is, hogy hova. A Soroksári úti Tesco mellé-mögé. Így aztán visszafordultam és hazajöttem. 30 perc alatt megjártam az egészet, ezen Liza döbbent meg a legjobban. (Egyszer majd megpróbálom lefényképezni, amikor éppen csodálkozik, érdemes megnézni legalább egyszer azt az arckifejezést.)

Djoko adta nekem :) Köszönöm szépen! Nem elképzelhetetlen, hogy keresek hozzá hét blogot, de ez nem most lesz. Eddig négy ötletem van, ebből szerintem legalább ketten már megkapták mástól. Töprengek még rajta egy kicsit.

Tomi egész napi munkája van abban, hogy most itt van az összes régi bejegyzés, és az összes bejegyzésben itt vannak a képek is. Egyedül a kommentek vesztek el. Ezt sajnálom, de valahogy majd csak túléljük :) Még nem ismerem az új helyet, fogalmam sincs, mi hogyan működik, talán majd idővel kiismerem. Mindenesetre már feltöltöttem a prágai képeket, de ha minden igaz, csak én látom őket, ti nem, és még nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni. Úgy nézem, kommentelni úgy lehet majd, ha valaki szeretne, hogy külön rá kell kattintani az adott bejegyzésre, de lehet, hogy csak nem tudok valamiről. Aztán arra sem jöttem még rá, hogyan lehetne Marie Brozova képeiből sablont csinálni, talán nem is lehet sehogy, de ha tényleg ez van, akkor sincs baj, ez a sablon most tetszik, olyan, mint Telc a kis mézeskalács házikóival. Száz szónak is egy a vége: welcome :)

És a tennivalóim pontosan egy tizedét sikerült elvégezni. Reggel az órámról negyed órát sikerült késni, miután negyed órán át nem jött 7-es busz, se semmilyen más busz, by the way. Nem idegesítettem fel ezen magamat, miután a hat fős csoportomból legfeljebb egy ember szokott időben érkezni. Leszálláskor kiderült, hogy ezzel az egy emberrel egy buszon jöttünk :D Ő nem vett észre, én meg nem értem utol, mivel legalább három fejjel magasabb nálam, ennek megfelelően hosszabb lábakon gyorsabban ballag, mint én, ráadásul neki rendes cipője van, nekem meg nyári papucsom, amiben minden évben legalább három napot szenvedek, és a mai volt idén a második. Viszont hosszú percekig azt hittem, hogy Superman él, és ő az. Ugyanis egy darabig előttem haladt kb. 20 lépéssel, majd hirtelen huss, eltűnt. Nagyon forgattam a fejem, hogy mégis mi nyelte el, majd hirtelen megláttam: kb. 200 méterrel előttem bement az irodába. Durva élmény volt, na. A maradék 200 méteren végig azon töprengtem, ezt hogyan csin...

És ez milyen? Nem akarom elhinni, hogy ebben az országban, netán ebben a világban ilyesmi tényleg előfordulhat. Lehet, hogy ezt álmodom, vagy ez a kandikamera, vagy kell lennie valami ésszerű magyarázatnak ezekre a dolgokra. 99 éves nénit megkötözni és összeverni… Nem, ezt el sem hiszem.

Ezt a cikket ajánlom elolvasásra mindenkinek. Ilyet kitalálni sem lehetne, ilyen a mesében sincs. Tényleg az élet írja a legdurvább történeteket. A cikk alatti kommenteken visítva röhögtem, már nem a cigányozósokon, mert valahogy az nekem továbbra sem vicces, de a többi nagyon vicces. Kedvencem a Hófehérke és a hét szarvas valamint a szarvashiba. Hihetetlen emberek vannak, na. A sztori maga mondjuk kicsit sem vicces, miután nyomorult állatok akár el is pusztulhatnak, és ha túl is élik, akkor is milyen élmény már ez nekik. 7 szarvast berakni egy kocsiba, atyaég. Ez milyen beteg embernek jut eszébe? Azért remélem, hogy a sofőr meg az utas, akinek nem is tűnt fel, hogy kva sok szarvas utazik vele egy kocsiban, nagyon sokat fog ezért ülni. Legalább az állatok értékét, ami kb. 1 millió forint, nyugodtan leülhetnék. Kész, nem találok szavakat.