LizaGazdija

Nem nagyon van kedvem mostanában semmihez, például írni sem. 1. Van egy fiú, aki a netes ismerkedés szakaszában nagyon tetszett, nagyon úgy tűnt, hogy akkor én meg is találtam azt, akit keresek, majd a személyes találkozón kiderült, hogy nem. És nem vele van a baj, ő pont olyan, mint amilyen neten is volt, egyszerűen bennem nem indult el semmi. Ez kva igazságtalan, valamint nyomasztó és ijesztő. 2. Van egy fiú, aki szimpatikus is lehetett volna, aztán megkérdezte, hogy akkor én minden angol szót tudok-e. Ez engem elszomorított. Talán a kérdés éretlensége lehet az ok, vagy nem tudom. 3. Van egy fiú, akiről írtam már múlt héten is, mint eddigi legérdekesebb randialanyról. A randi nagyon nem volt jó, de neki tetszettem, ezért egy hétig írogatott, hogy de mégis találkozzunk, meg ne féltékenykedjek*, meg ilyen hülyeségek. A történet eddigi csúcspontja, hogy ma fel is hívott, és szóban kezdett győzködni, meg ilyeneket mondott, hogy ő el tud tekinteni mindattól, amit az elmúlt héten írt...

Álmomban elfelejtettem, hogy órám lesz a főiskolán, fél 4-kor jutott eszembe. Ekkor kezdtem megtervezni a 3x45 percet a teljesen kezdő csoportnak marketing témában. Az óra 4-kor kezdődik, úgyhogy azt számolgattam, mi az a legkésőbbi időpont, amikor elindulva még odaérek. Végül odaértem, de nagyon-nagyon kevés anyagom volt, mivel összesen kb. 10 percem volt keresgélni, úgyhogy az egész óra egy nagy rögtönzés volt, a stressztől alig bírtam beszélni, és ráadásul még a főnököm is bent volt órát látogatni megint, és még az is eszembe jutott, hogy előző nap be kellett volna mennem hozzá, de azt is elfelejtettem, és akkor már azon is stresszeltem, mennyire ki fogok kapni tőle óra végén. Nem csoda, hogy ezek után egész nap ugrál az ideg a jobb szemem alatt, és olyan fáradt vagyok, hogy alig állok a lábamon. De legalább a térdem jobban van, a jeges pakolás és Voltaren Forte kombinációja helyre rántotta. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál majd az edzésre.