LizaGazdija

Múltkor bekopogott a nő, és közölte, hogy estére sajnos le kell kapcsolnia a fűtést, mert nagyon drága a gáz, és hát nagyon sajnálja, de ez van. Már akkor felmerült bennem a kérdés, vajon miért akkor kapcsolja le a fűtést, amikor én itthon vagyok, kapcsoljuk le inkább nappalra, akkor én úgysem vagyok itt. Az, hogy ő akkor itthon van, és fázna, legyen az ő baja. (Ez irónia akart lenni, csak írásban nem biztos, hogy átjön.) Aztán a mai napon végig jéghideg volt a radiátor, ahányszor itthon voltam (kora reggel, délelőtt fél órát, majd 7-től mostanáig). De most hazaérkezett, és azonnal bekapcsolta a fűtést. Tehát ha ő reggel 7-től este negyed 12-ig nincs itt, akkor a lakásban reggel 7-től este negyed 12-ig kva hideg lesz. Ja, hogy én amúgy minimum fél 6-tól általában itthon vagyok, és fázom ebben a combos 16-17 fokban? Hát, az legyen az én bajom. Tanulságok: 1. Másodrendű lakótárs vagyok. 2. Nem normális dolog ez, én mondom. De! Jövő héten ilyenkor már az új helyen alszom, ahol tut...

Lett elég lingotom arra, hogy plusz modult vegyek, és én a szólás-mondásokat választottam. Hát, nem mondom, hogy egyet is fel tudok idézni spanyolul, de az egyiknek emlékszem a szó szerinti fordítására - csukott szájba nem repül be a légy. Ez milyen jó! Sokkal humorosabb, mint a hallgatni arany. Amúgy tudok már mondani mindenféléket. Pl. el gato bebe la leche (a macska issza a tejet), el perro come la gata (a kutya eszi a macskát - haha), yo leo el diario (olvasom az újságot), escribo una carta (írok egy levelet). Lehet, hogy kellene nekem legalább egy szótárfüzet, amibe felírom az okosságokat, mert rengeteg a szó a Duolingón, és csak kb. felét-kétharmadát bírom megjegyezni nyomkodással. Aztán ahogy egyre több lesz a téma, majd már annyit sem.

Arra jöttem rá, hogy a Más que nada azt jelenti, több a semminél. Jó lesz ez, csak legyek kitartó. Holnap itt nemzeti ünnep lesz, ennek okán munkaszüneti nap, fú, nagyon örülök. Lesz kismillió izgalmas program a városban, de úgy döntöttem, nem kell túlzsúfolni a napot, inkább érdemes lenne pihenni. Így aztán alszom vagy fél 10-ig, kényelmesen összeszedem magam, aztán bemegyek a városba, megnézek _egy_ ingyenes kiállítást a rengetegből, aztán megnézem a Heldenplatzra kihelyezett mindenfélét, aztán keresek ebédet, és visszajövök. A délutánt majd felhasználom, ahogy épp kedvem lesz, de legjobb lenne sokat haladni a fordítás letisztázásával, aztán sokat olvasni csak úgy, plusz esetleg megnézni egy filmet, mondjuk a Zootopiát.

sokkal jobban tetszik. Itt valahogy családiasabb a légkör, úgy érzem, minden gyerekkel egyformán foglalkoznak, mindenkit egyformán szeretnek. A sérült kisfiú integrációja nem úgy történik, hogy játszik magában egy sarokban, hanem mindenben részt vesz, és mindenki nagyon szereti, pl. amikor betegségből jött vissza, körülállták a gyerekek, és vidáman skandálták a nevét. Ma reggel meg zokogott az egyik pici lány amiatt, hogy neki oviba kellett jönni, mire az egyik társa megölelgette, a másik meg bevonta a kreatívkodásba. És senki sem szólt rájuk, hogy ne menjenek oda hozzá, hagyják, hadd bőgjön. Itt jobb lehet ovisnak lenni, mint a nagy oviban.