A hobbit - Váratlan utazás
Most vettem csak észre, hogy se a filmről, se a balettről nem írtam végül külön bejegyzést. Na tessék. Akkor a fogfájástól szenvedés közben ezt is pótlom. Előbb a filmet, mert azt láttam korábban. Nagyon régen kaptam meg egyszer Tomitól a könyvet, annyira régen, hogy még otthon laktam (minimum 5 éve), és akkor el is kezdtem olvasni, de még a törpök gyülekezésénél feladtam, amikor kiderült, hogy Smaugot, a sárkányt kellene hidegre tenni, mert túlságosan mesének éreztem, és nem volt hozzá hangulatom. Félretettem. Aztán egyre erősödött az az érzésem, hogy csak el kéne olvasni A Gyűrűk Urát, mert azért csak nem véletlenül klasszikus, és a filmek tetszettek. Ebben az akadályozott, hogy még emlékeztem, 12-14 éves koromban, amikor az első film kijött, megpróbáltam átverekedni magam a trilógián, de csak az első könyv kb. harmincadik oldaláig jutottam, és beletört a bicskám. És akkor megszületett a gondolat: előbb elolvasom A hobbitot, hiszen az a trilógia előtörténete, és mert mese, nyil...