Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 31, 2011

Észlelés

Múltkor, mikor reggel mentem tanítani, láttam egy nőt a tömött villamoson. Ült, az egyik kezében egy könyvet tartott, a másikkal eltakarta a fél arcát, a feje rákvörös volt, és egész testében rázkódott. Kicsit rákoncentráltam a könyvére: Rejtő Jenőt olvasott. Innentől mindent értettem :) És jó volt ilyet is látni.

Joanne Harris: Five Quaters of the Orange

Ez az ötödik könyvem az írónőtől, három van még itthon, ezen kívül négy olyan, ami érdekel, de még nem szereztem be. (Meg két szakácskönyv, de azok nem különösebben mozgatják meg a fantáziámat, bár lehet, hogy legalább a könyvtárból kivehetném őket, mert az írónő viszont imád főzni, és ez minden könyvéből kiderül, sőt minden könyv fontos része.) Ez a történet megint Franciaországban játszódik, vidéken, egy Les Laveuses nevű faluban, és nem sokat tudok mondani róla spoilerezés nélkül, mert ha többet mondanék, lelőnék néhány nagyon jól kitalált fordulatot, és akkor már minek elolvasni. (Hát a gyönyörű nyelvezetért, azért.) Szóval Les Laveuses, Ide költözik vissza Framboise túl a hatvanon, hogy rendbe tegye és újra belakja a házat, ahol élete első kilenc évében élt édesanyjával, a kissé ideggyenge özvegyasszonnyal, aki a második világháború alatt veszítette el a férjét, és  testvéreivel, Reine-Claude-dal és Cassisszel. A háború idején a falut német katonák szállják meg, ezzel kezdődik a b

Budai tájakon

Ez egy teljesítménytúra, amit tegnap csináltunk végig Blankával és Tomival. Meg Marci is jött. Volt 15 meg 30 km-es táv, mi ez utóbbit választottuk, ez egészen pontosan 32,3 km volt. A túra jó, az ellátás is: volt csoki, dinnye meg rengeteg víz. Mondjuk a hőmérséklet sosem mászott 20 fok fölé, és gyakran akart elfújni minket a szél, viszont egy átlagos július 30-án legalább 50 foknak kellett volna lenni. Így most csak szimplán jólesett a víz meg a dinnye, amúgy életmentő lett volna. A túraszervezők segítőkészsége is jól jött: volt egy szakasz, amit elárasztottak a darazsak, úgyhogy ott szépen kitábláztak egy kerülőutat. Ez sem segített mindenkin: mikor mi körbeértünk a kerülőúton, akkor futott el mellettünk két futó, akik nem kerültek, viszont döbbenetes mennyiségű darázs kergette őket, és a pasi ráadásul hadonászott, mint a cséphadaró, és úgy éreztem, kissé összecsípték őket a dögök. A 32 km sok volt. Nagyon sok. Én 15 km környékén éreztem, hogy pont elég lett volna ennyit menni. Olya