Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2010

2010

Kép
Lediplomáztam. Szuper nyelviskolához kerültem. Eljöttem a gimiből. Eljutottam Pompeiibe Tomival. Megszabadultam egy bölcsességfogtól. Felvettek a doktorira, félig meg is csináltam az első félévet (a másik fele 2011-re maradt). 75 éves lett az egyik nagymamám, és 80 éves lett volna az egyik nagypapám. Lizát megműtötték, és velünk maradt. Képet kaptam róla, ki mennyire barátnőm, és egy barátnőt veszítettem is, de őszintén szólva nem kár érte. A jövő évre sok-sok vágyam van, talán még egy évre sem volt ennyi, de nem árulom el, mik ezek, csak szólok majd, ha teljesülnek :) Boldog új évet mindenkinek!

Tomi névnapja

békésen telt. Egész nap itthon voltunk, délután átjött Réka karácsonyozni. Aztán felköszöntettem Tomit. Kapott kamásnit, Varró Dani verseskötetét, a Szívdesszertet, aminek a fülszövege a következő: "hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker/nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter", valamint egy saját, teknősbékás hegyezőt, banános csokit meg gumicukrot. És játszottunk az Alice Csodaországban játékommal. Szép nap volt.

Hortobágyi karácsony

Régen mindig majdnem egy hétig tartott, idén másfél napig: odamentünk 27-én, hazajöttünk 28-án.  Katáék a hóhelyzet miatt végül nem jöttek. Még az autópálya is durva volt: szakadt a hó, és nem tisztították még az utat, jókat lehetett csúszkálni. Nem kicsit féltem. Azért csak odaértünk. Ebéd előtt már meg is jött a Jézuska, és egy csomó szépet és jót hozott kicsiknek és nagyoknak egyaránt. [gallery link="file"] A másfél nap vidáman telt, a gyerekek édesek. Ákos nagyon szépen olvas, az anyuéktól kapott Laci és az oroszlánt gyors egymásutánban kétszer is felolvasta anyunak. Pancsival egy baj van csak: nagyon hisztis. A legkisebb, Korina csupa mosoly, és jól eljátszik egyedül. Hazafelé már tiszta utakon jöttünk, és állatokat is láttunk. Például egy öngyilkosjelölt fácánt: egyszer csak előbukkant a ködből közvetlenül a kocsi előtt, és nem nagyon sietett az elrohanással. Azért végül kitért előlünk. Aztán rohant a hóban egy nyuszi, és anyu két őzet is látott, de én lemaradtam róluk

Játék a Facebookon

Kép
Volt valami a testvérekről, most meg már az unokatestvérekről is van. Úgy kezdődik, hogy az unokatestvérek életünk első barátai. Nem is olvastam tovább, már itt tudtam, hogy nem fogom kitenni. Nekem az unokatestvéreim nem életem első barátai, hanem életem első komoly megpróbáltatásai voltak. De komolyan. Dani például folyton csépelt, hiába két és fél évvel fiatalabb nálam. A legdurvább húzása az volt, amikor az én kb. 5 éves koromban bújócskáztunk Nagyinál, még a lőrinci házban, én elbújtam a nagyágy és a szobaajtó képezte kuckóba, fejemre tettem egy pokrócot, ő meg jött, tudtam, hogy meg fog találni, és akkor lecsapott - a kerti kiskapával. Többször fejbe vágott vele, én meg ordítottam, mert egyrészt meglepődtem, másrészt fájt. Akkor felugrottam, kimenekültem a kuckóból, és Papa, aki akkor már lebénult, és nem tudott felállni a kb. másfél méterre lévő fotelből, üvöltött: "Megmondtam, hogy egyszer a vérét ontja annak a kislánynak!", amitől még jobban bőgtem, megtapogattam a f

Apróságok

Kép
Van fagyöngyünk idén: Rendeltetésének megfelelően használjuk. Ilyen a karácsonyfánk kivilágítva: Ennyire nem homályos mondjuk, de már azért is nagyon büszke vagyok magamra, hogy a villogó égősort elsőre sikerült a világítás 1 másodpercében lekapni. Van hókutyánk is: Ez az a busóálarc Mama ebédlőjében, amitől egész gyerekkoromban rettegtem, ha ott aludtam, mert a sötétben világított a szeme meg a szája, pedig még nem is fluoreszkálós: És Hortobágyon ilyen gyönyörű hó van:

Karácsony második napja

Kép
Ekkor mentünk Nagyiékhoz. Itt már nem nagyon tudom felsorolni, ki mit kapott, mert elég sokan lettünk hirtelen, úgyhogy csak azt tudom, mi mit kaptunk és mit adtunk. Adtunk Daninak, az unokaöcsémnek egy gyömbéres kekszpuzzle nevezetű cuccot, ami egyébként mézeskalács, nem is értem, miért nem az a neve. A lényege annyi, hogy az ember megsüti a téglalap formára nyújtott sütit, aztán még melegen felvágja, lefesti cukormázzal, aztán rajzol is rá színezett cukormázzal, majd összevissza sorrendben berakja kis fémdobozba, és átadja. Kicsit tovább tartott a kirakása, mint gondoltuk, mert tényleg nehézre sikerült, de azért Dani nem adta fel :) A tésztát én gyúrtam, a vágást-festést-rajzolást Tomi végezte. Csak igazságosan, ahogy szoktuk :) Ja, igen, kapott még egy hatalmas ágytakarót is, jó melegnek tűnt, és Tomi csinált róla egy tök jó képet: Aztán én megkaptam a My Fair Lady eredetijét és a ma játszott színdarabot könyvben, valamint a Narnia krónikáit – az összes részét egy kötetben, angolul,

Karácsony első napja

Kép
Valamikor 9 körül keltünk, de lehet, hogy már 8-kor fent voltunk, ugyanis meg kellett csinálni a mézeskalács házikót apunak. Sikerült. Én olyan boldog voltam, mikor ház lett belőle! Már meséltem tavaly, hogy először kb. 12-13 évesen találtam ki ezt az ajándékötletet, anyuval bele is vágtunk, de nem sikerült, nem lehetett összeállítani a lapokat házzá, és akkor nagyon sírtam, nagyon csalódott voltam. Igaz, anyu becsomagolta az alkatrészeket celofánba, és írtunk mellé üzenetet, hogy ez egy lapra szerelt ház, de jobb kedvem ettől nem lett. Tavaly aztán újra megpróbáltuk, ezúttal Tomival, és megint nem sikerült, mindössze azt értük el, hogy hólyagosra égettem az ujjamat a ragasztáshoz javasolt forró karamellizált cukorral. Idén viszont fehérjehabbal próbálkoztunk, és bejött. Ilyen lett: Jó, nem profi, kidűlt-bedűlt az oldala helyenként, de végre ház lett belőle, és egyébként is, Tomi a saját kezével rajzolgatta a tetőcserepeket. Hozzáteszem, mindent ő csinált, én csak a tésztát gyúrtam

Fontos évfordulót

Kép
ünneplünk ma: éppen 15 éve annak, hogy Liza minket választott gazdájának. Nagyon örülök neki, hogy már ilyen régen velünk van, annak pláne, hogy még mindig, és remélem, ünneplünk még néhány évfordulót. Egész évben nagyon jó kutya volt, mint eddigi egész életében (néhány kilengéstől eltekintve :) ), és azt a különösen nagy akadályt, a műtétet különösen szépen vette. Remélem, boldog a karácsonya, és ő is örül, hogy velünk lehet. Ez a kép már éjfél után készült róla, kb. 2-kor, ezért kineveztem évfordulós képnek.

Szenteste

Kép
Idén 24-re nem sok minden maradt: a WC meg az előszoba kitakarítása, díszítés, faállítás, főzés. A takarítás kb. fél óra volt, és utána az egész lakás átporszívózása még egyszer ennyi, ahogy sejtettem. A díszítés további fél óra, a faállítás talpba faragással és díszítéssel együtt kb. másfél óra. De a főzés… Eleve nem főztünk meg délelőtt, mert akkor még rohangáltunk. Ez hiba volt, de tanulság, hogy 24-én egyáltalán nem szabad már főzni. Egy körül átmentünk Tomi anyukájához. Odafelé a Bakáts téren találkoztunk egy vizslakölyökkel, aki pánikba esve rohangált fel és alá, körül sem nézett, így aztán kirohant egy kocsi elé, és ha egy srác nem fütyül neki, simán kifut a körútra, ahol még könnyebb kocsi alá kerülni. Hiába próbáltuk megfogni, nem hagyta magát, pedig a nyakában lógott a bilétája, nyilván volt rajta név, telefonszám, cím, ilyesmi. Engem nagyon megijesztett a jelenet, és nem is esett jól, mert karácsonykor nem szeretek szomorú dolgokkal találkozni, és azért egy elveszett kutya m

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Kép