LizaGazdija

Ez a Little House-sorozat második kötete, és kis kitekintés a többihez képest, ugyanis kivételesen nem Laura családja áll a középpontban, hanem Almanzóék. Almanzo 9 éves, amikor a történet kezdődik, és 10 is elmúlik, mire véget ér, tehát kb. egy évet mutat be a regény. Jófajta gyerekkönyv: nagy betűkkel szedték, gyönyörűek az illusztrációk, és eléggé egyszerű a nyelvezete, rövid mondatokkal operál az írónő. Továbbra sem ismerem a farmon használt eszközök többségét se angolul, se magyarul, de azért a képek meg a képzeletem minden helyzetben kisegített. Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy aprólékosan, részletesen leír minden tevékenységet, ami csak egy farmon előfordulhat, így aztán az amerikai célközönség, vagyis az amerikai, 8-10 év közötti gyerekek pontosan megtudják, hogyan éltek az elődeik. Árad a szeretet abból, ahogyan az írónő megmosolyogja férjének gyermekkori énjét, amiért folyton éhes, és bármit megtesz, hogy ne kelljen iskolába mennie. Az egész regény inkább novellafüzér

A CNN-en volt egy olyan feature, hogy az alsó sávban futottak időnként SMS-ek, amikben azt írták meg nézők, hol voltak 2001. szeptember 11-én, amikor a terrortámadás történt. Valaki azt írta, a 2 hetes csecsemőjével ült a tévé előtt, és nem tudott megszólalni, aztán egy interjúban valaki azt mondta, a munkahelyén látta meg a tévében a képeket, és meg is kérdezte a kollégáit, milyen filmet néznek, aztán leült, amikor mondták neki, hogy ez a CNN adása élőben. Én arra emlékszem, hogy kilencedikes voltam, kedd volt, otthon voltam már a suli után, és anyuékkal néztük a CNN-t teljesen döbbenten, és láttuk, ahogy összedőlnek a tornyok. Nekem egy jelenet maradt meg nagyon-nagyon erősen, amit tegnap a visszaemlékezések közt megint mutattak: két fiatal nő, akik sikítva guggolnak be egy kocsi mögé nem messze a tornyoktól, és egy férfi rohan oda hozzájuk, és mondja nekik, hogy ne ide bújjanak. Ez beleivódott az emlékezetembe, hogy ennyire sokkolódtak, hogy teljesen irracionálisan cselekedtek, mert

Most nem fog eszembe jutni, melyik magazin készítette a listát, de ezt a dalt sikerült a legrosszabbnak megválasztani:   Most nem azért, de én ezt akkor is nagyon szerettem, amikor sláger volt, és most is nagyon tetszik. Szerintem hatalmas poén a dal és a klip is. Mióta kijött az a lista, nem egyszer meghallgattam, és még mindig végigvigyorgom. Igenis jó szám.

Most nem fog eszembe jutni, melyik magazin készítette az összeállítást, de ezt a dalt sikerült a legrosszabbnak megválasztani: watch?v=ZyhrYis509A&ob=av2e

Kedden egyedül hagytam a kutyát összesen két és fél órára. Amikor hazaértem, nagyon érdekes kép fogadott. Az előszobát a komód és a szobaajtó között három kupac díszítette, többnyire csontdarabokból, de azért volt ott más is, biztos, ami tuti. Először majdnem szó nélkül feltakarítottam, mert annyira megszoktam, hogy szegény Lizámnál ez így működött a vége felé, aztán rájöttem, hogy helló, Liza 17 és fél éves volt meg beteg, Marci ehhez képest 2 éves és egészséges. Úgyhogy meg is kérdeztem tőle, ki csinálta ezt (meg ki tépte le az ajtóról a szigetelést szolgáló fadarabot). Erre ő büntetésbe helyezte magát a konyhában (egy félreértés miatt azt hiszi, a konyha a büntetés helye), én meg hagytam, hadd szégyellje magát, és bejöttem. Gondoltam, elüldögél ott egy 10-15 percet, aztán kimegyek, és behívom, de ő csak 10 percig bírta, és bejött magától. Én közben nagyon vigyorogtam ezen a jeleneten, hogy rámutatok a kupacokra, mire ő berohan a konyhába. Ja, volt egy meglepi is: gyanúsan összegyűrv

Egész augusztusban működött a minden nap takarítás a zónaelv szerint, csak múlt héten borult fel minden, és ezen a héten esélye sem volt visszaállni. Még nem találtam meg azt az energiát, ami ennyi óra mellett és ilyen késői hazajárással ehhez kéne, de talán most majd sikerül ez is, mert ma megírtam az összes óratervet egész hétre, és mindent kinyomtattam, tehát a tanítással csak az órákon kell foglalkoznom egész héten, ráadásul ezen a héten pilates sem lesz. Reméljük, sikerül visszaállni, plusz behozni az elmúlt kb. másfél hét lemaradását. Jó lenne.

A TTT a Teljesítménytúrázók Társasága, szeptemberben 20 éves, ennek örömére rendezett egy 20 km-es túrát. Ezen mi Blankával, a húgával, Mimivel, Tomival és Marcival vettünk részt múlt vasárnap, 4-én. Ez egy rendhagyó túra volt olyan szempontból, hogy kb. a fele városban gyaloglásból állt. Bejártunk néhány lakótelepet, nagyon furcsa élmény volt. 6 óra alatt kellett megtenni a távot, nekünk 6 óra és 12 perc kellett hozzá, vagyis egészen jól teljesítettünk. Volt az úton néhány kemény emelkedő, aminél arra gondoltam, a kevésbé szerencsések ezt naponta megmásszák, meg arra, hogy az előttünk 4-5 perccel haladó anyuka is megmászta egy saccra 12-13 kg-os gyerekkel a hátizsákjában, úgyhogy nekem is muszáj lesz, amikor én nem viszek a hátamon senkit. Az erdő még mindig szép, ráadásul jókat beszélgettünk, bár ténykérdés, hogy nem sokat, mert főleg a kaptatásra koncentráltunk. Én a magam részéről azzal is elszórakoztam, hogy amikor Blanka és Mimi is a hátam mögött voltak, és valamelyikük beszélt,

Múlt szombaton Velencefürdőn voltunk. Katáék ott nyaraltak a Velencei-tótól kb. két perc sétára egy nyaralóban. Ott ünnepeltük meg Matyi szülinapját, meg mi Tomival Bence névnapját, és Zoli szülinapja is bekerült volna a szórásba, ha eltesszük az ajándékát. Reméljük, legközelebb sikerül. Dél körül érkeztünk Marcival felszerelkezve, aki odafelé nyilván hányt. Nem tudom, mi baja, lehet, hogy a költözéstől kicsit meggárgyult, de most megint azt játsszuk, hogy minden 10 perces úton hány, hát még a 30 percesen, és később kiderült, hogy kutyákra is rátámad. Ezt bemutatkozásként mutatta be Dömpin: ahogy meglátta, rárohant, és megpróbálta leharapni a fülét. Nem kicsi riadalom támadt, én a szívemhez kaptam, Matyi haladéktalanul sírásban tört ki, és Kata sem volt nagyon vidám. Innentől kezdve egész nap igyekeztünk egymástól távol tartani a két kutyát. Azért is bosszant ez az egész, mert Marci eddig tényleg nem volt ilyen, és tökre örültem neki, hogy lehet majd vinni kutyás helyekre is, mert ilye