Vasárnap
Megvolt az utolsó napom a hotelben. Végre! Olyan vidáman jöttem el, hogy csak na, csak úgy virult a fejem. Jó, azért kicsit elszomorodtam, amikor arra gondoltam, hogy most egy ideig nem fogunk együtt lakni Tomival, de mindketten tudjuk, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor mostantól többet lehetünk együtt, mint eddig. És csak 8 hét az egész. Jó, Tomi szabadságával együtt 9. Az üvöltözések többségéből kimaradtam szerencsére, csak egy emelt hangon folytatott beszélgetésnél voltam ott. Van abban a csapatban minden, csak együttműködés és kollegialitás nincs. Most a héten az volt a sláger, hogy X (aki régi csapattag) megvádolta Y-t (aki új) azzal, hogy ellopta egy szobából a borravalót, mire Y azzal vágott vissza, hogy ő nem lopott, de igazából mindenki más lop. (Én nem, engem kedvel.) Ez annyira fárasztó, és annyira legalja, hogy arra szavak sincsenek. És egyáltalán nem érdekel, kicsit sem, nem is igazán tudtam mit reagálni, amikor a két fél egymástól függetlenül elújságolta a történteket vagy...