LizaGazdija

Ma délelőtt előadáshoz szerkesztettem ppt-t, ami azért jó, mert azt szeretem csinálni. Előtte/közben/utána főleg vigyorogtam, és vártam, hogy 3 óra legyen, és jöjjön Blanka. Ma már lecsúszott reggel az egyik tegnapi melegszendvics (sose egyetek másnapos melegszendvicset, nagyon rossz), egy töltött paprika meg egy szelet brownie. (Na, ez a mai brownie valami egészen röhejesre sikerült: amint belevágtam a késsel, azonnal "elvérzett", ergo kiömlött belőle a csokiszósz, de aztán a hűtőben megdermedt egy kicsit, és az íze nem rossz, úgyhogy nem vagyok nagyon szomorú. Eddig is tudtuk, hogy nem vagyok egy séf.) Blankával először átballagtunk a Cserpesbe, és nyugodtan, ülve, beszélgetés közben megittunk egy-egy habos kakaót. Igen, ennyire jó. Igen, holnap is megyek. A Cserpes jó hely, szeretem. Nem sok helyre járok, kb. sehova, de ebből kedvenc lett. Az itteniből. Valahogy barátságosabb, mint a másik. Talán azért, mert kisebb. Mindenesetre a Cserpes után feljöttünk, és vagy két ó...

A legtöbb boldogsághormont nem is a csoki termeli, hanem a mosolygás. Tanulság: mosolyogjunk sokat!

Ez volt az utolsó előadás a karácsonyra kapott bérletemen, amit még egyszer köszönök Éva néninek. Amíg nem kellett a hely a molyos widget pótlására balra fent, addig egy kívánságlista volt látható azon a helyen, aminek az egyik pontja ez a darab volt. Még valamikor tavaly ősz-tél táján került fel, és a bérlettel nagyon gyorsan teljesült is. A Mary Poppinshoz régóta tartó viszony fűz. Gyerekkoromban megvolt itthon a regényfolyam első három kötete, és anyu esti meseként felolvasta nekem mindhármat. Nagyon-nagyon szerettem. Amikor Erzsébetre költöztünk, a harmadik kötet eltűnt, de aztán pár éve megvettem, úgyhogy most megint teljes a gyerekkori triumvirátus. Először tehát a regények nyűgöztek le, aztán következett a film, amit egyszerűen imádok. Julie Andrews annyira szép benne, és annyira jó színésznő, és olyan gyönyörűen énekel, és egyáltalán. Számtalanszor láttam a filmet, de mindig lenne kedvem újranézni. Az angol nyelvű könyvem előszavából tudom, hogy P.L. Travers, az írónő utálta ...

A gimis irodalom oktatás keretében nem jutottunk el az oroszokig, mert Petőfinél végzetesen lemaradtunk, és ez nagy szívfájdalma volt magyartanár anyukámnak, úgyhogy összegyűjtötte nekem, melyik orosz szerzőknek melyik műveit olvassam el bármi áron, én meg listába foglaltam a megjelölt címeket, aztán mindig találtam más olvasnivalót. Januárban aztán vettem jegyet húsvét vasárnapra a Nemzeti Színházba a Három nővérre, februárban megvettem a drámát is, és húsvét előtt két nappal elolvastam, hogy felkészülten érkezzek majd a színházba. Én nem ebben a kiadásban vettem meg, de ez sokkal kifejezőbb, mint az én példányom borítója Azt azért nem állítanám, hogy ebben a drámában nem történik benne, bár tény, hogy bajos lenne belőle akciófilmet forgatni. Érdekes kérdéseket vetnek fel a szereplők, tetszettek az elmélkedések, még ha nyomasztó is az egész hangulata. Sajnáltam őket, amiért senki sem boldog, de közben azt éreztem, mindenkit így látna a kívülálló, ha nem csak a vigyorgós képeket...

Somewhere Over the Rainbow - Israel Kamakawiwo'ole Azért nem kell rosszra gondolni, nem fordultam be nagyon, csak egy kicsit. Kissé felfokozott érzelmi állapotban vagyok most már majdnem egy hete, aztán elég gyorsan váltakozik a magas meg a mély, de aggodalomra semmi ok, várhatóan úrrá leszek a helyzeten. Rövidesen.