LizaGazdija

Engem nagyon aggaszt, hogy újabban valakik idős embereket kínoznak és gyilkolnak meg a saját otthonukban némi pénzért. Anyuéknál is volt ilyen eset két házra tőlünk, itt is történt ma egy hasonló pár sarokra tőlünk, és egészen kétségbe ejt a helyzet. Az otthoni idős szomszédunk, aki egyedül él, hónapok óta abszolút bezárkózva él, nappal is minden létező módon elszigeteli magát a külvilágtól, mert nem szeretne ő lenni a következő. A legfélelmetesebb az, hogy hiába kapták el az anyuék közelében megölt néni gyilkosait, valakik folytatják ugyanazt, ugyanúgy. Szikszón is meghalt egy idős házaspár, mert agyonverték őket, most itt van a kerületben ez az újabb néni, akiről ugyan nem tudni, mi történt vele pontosan, de az biztos, hogy meggyilkolták. Most örülök csak igazán, hogy mindkét nagyanyám az egyik gyerekével él egy lakásban. Ez meg egy beteg világ.

Hajnali fél 6-kor keltünk, fél 7-re menetkészek voltunk, amikor is lekéstük a 3/4 7-es buszt. Felraktuk ugyanis a kutyára a gallért, majd kipróbáltuk, tud-e majd inni gallérban, mert tegnap nem tudott a sima táljából, úgy kellett neki tartani. Ekkor derült ki, hogy teljesen mindegy, milyen széles és milyen magas a tál, amit leteszünk elé, a gallérral csak tologatni meg felborítani tudja, inni belőle nem. Ettől én a magam részéről kétségbe estem, hogy azért ha olyan meleg lesz, mint tegnap volt, és a kutyám 13-15 órát fog teljesen egyedül eltölteni a lakásban, nagyon nem lenne előnyös, ha egy kortyot sem tudna inni egész idő alatt. Mivel a sebéhez hozzáfért az éjjel, és az orvos amúgy is azt kérte, ne kössük már be neki, hanem gallért kapjon, ezért megnyugodtam abban, amit Tomi mondott: ki fogja bírni. A tökölés miatt ekkor már csak a kocsihoz siethettünk, és amikor már szinte ott voltunk, rájöttem, hogy nem hozom Bence és Matyi nyúlajándékát, úgyhogy sprintelhettem vissza. És ha már it...

Reggel 9-re rohantunk Lizával az orvoshoz, hogy megnézzék a szétnyílt sebét. A telefonban annyit mondott az orvos, hogy ha össze kell varrni újra, lehet, hogy altatni is kell megint a kutyát, ami engem kicsit felzaklatott, mert akkor hogyan megyek Százhalombattára Nagyiékhoz. Végül nem volt altatás, sőt. Konkrétan kiröhögött az orvos, mikor lefejtette a házi kötést, és meglátta a kinyílt sebet. Arra a hatalmas lyukra azt mondta, tök normális, a lábon szétnyílhat ennyire a seb, semmi baja nem lesz a kutyának, szépen be fog gyógyulni, nem kell egy ilyentől megijedni. Csak antibiotikum-injekciót adott (jó ügyetlenül, Liza olyat visított, hogy elengedtem a lábát), meg kenni kell napi kétszer a sebet és a lyukat. Aztán kedden végre varratszedés. Ezek után én fél 10-re anyuékhoz értem, kicsit meg is lepődtek, Tomi meg hazavitte Lizát, aki onnantól kezdve egy tölcsérrel a fején töltötte a napot egyedül. Nagyiékhoz valamikor dél körül érhettünk, és ebéddel meg ajándékozással ünnepeltük meg Bél...

Délelőtt kellett volna befejezni a takarítást (fürdőszoba, előszoba, porszívózás, felmosás - kb. 2 óra), de nem került rá sor, mivel a reggeli átkötözésnél azt vettük észre, hogy Liza sebe szétnyílt egy darabon. Az első kötözés nem sikerült, séta után meg kellett ismételni, rengeteg idő elment ezzel, és utána már nem volt idő a dolgaimra. Jókora késéssel rohantam el Lillához, de végül csak három percet késtem, aztán rohantam az egyetem elé Andiékkal találkozni, és onnan is késtem pár percet, mert még átvettem előtte a bookstationtől az egyik könyvemet. (Ott van az egyik boltjuk az egyetemen.) Elsétáltunk a Károlyi-kertbe, amiről én eddig nem is tudtam, pedig kb. két percre van az egyetemtől, és nagyon-nagyon szép. Ezzel a szökőkúttal szemben ültünk, kb. ott, ahonnan a fenti képet fényképezték. Kellemesen árnyékos padot találtunk, jó volt kicsit hűsölni a dögmeleg után. (Az április tényleg szeszélyes.) Megbeszéltük az élet nagy és kevésbé nagy dolgait amúgy csajosan, aztán szülinapot és...