LizaGazdija

Nem kéne rászokni arra, amit ma kajálás terén előadtam. Egy darabig azt hittem, hogy a mai fogyasztásom 2 dl tej, 3 dl habos kakaó, 1 l víz, 2 dl ivójughurt meg egy túró rudi, aztán amikor ki akartam dobni a rudi papírját, kiderült, hogy az nem a papírja, hanem konkrétan maga a rudi - elfelejtettem megenni, és mégis azt hittem, hogy megettem. De a legdurvább, hogy nem vagyok éhes. Egyáltalán. Nem is tudok kajára gondolni. Reggel megsütöttem a szokásos két melegszendvicsemet, és már csak amikor kivettem a sütőből, akkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem kívánom, és bele se bírtam harapni, nemhogy megenni. És ez egész napra így maradt. Kicsit hullámvasutazik a gyomrom, mint az érettségi előtt, és nem tudok ránézni semmire, ami ehető és szilárd. Úgyhogy akkor beviszem a szokásos esti rituálé keretében a másik 1 l vizet, a csokis porból előállított 3 dl tejitalt meg a 2 dl teát, és igyekszem holnapra megjavulni. Hú, de furcsa vagyok. Pedig pont szerdán mondtam egy volt magántanítványomnak...

Megkóstoltam a habos kakaót. Igazad volt :) Lehet, hogy rá fogok szokni.

És tényleg fogyok!!! Végre!!! Azt már pár hete felfedeztem, hogy combban kicsit kevésbé vagyok erős, mint eddig. Ebben az edzőtermi tükör és a bemelegítésnél a kisterpesz voltak segítségemre, ezúton is köszönöm nekik :) Ma reggel aztán erőt vettem magamon, és ráálltam a mérlegre. Ezt tök ritkán teszem, nekem a mérleg a legnagyobb ellenségem, mert mindig olyat mutat, amit én nem szeretek látni. Ezért aztán utoljára szeptemberben használtam, akkor is jó nagy csalódás lett a vége: úgy éreztem, és a tükör is azt mondta, hogy egész normálisan nézek ki, ellenben a mérleg meg állította, hogy olyan nehéz vagyok, amilyen nehéz nem szeretek lenni. Ma viszont megörvendeztetett, ugyanis azt mondta, hogy csak annyira vagyok nehéz, amennyire nehéz kb. tizedik óta szeretnék lenni, de eddig csak akkor sikerült, ha beteg voltam, ezért napokig nem ettem. Nyilván még mindig van honnan és hová fogyni, de lassan eljutok oda, hogy bármikor nézek a tükörbe, azt látom, hogy tűrhetően nézek ki. Hurrá!

Mostanában nagyon sok olyan eset kerül be a hírekbe, amikor fiatal lányokat bántanak férfiak, és ezek a fiatal lányok általában meg is halnak. A pécsi polgármester lányának szerencséje volt, ő legalább túlélte, bár a cikkek szerint elég csúnyán ellátta a baját a pasi, aki megtámadta. Ezek miatt az esetek miatt jutott eszembe egy saját élmény. Ha elolvassátok, azt fogjátok látni, hogy nem is történt semmi, és sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha - szerencsére. De most azért leírom, ha már így előbukkant az emlékeim közül. Egyszer, amikor olyan 13-15 éves lehettem, és a házunktól kicsit távolabbi boltba kellett elmennem húsért, a bolt utcájában elhaladtam egy pasi mellett, aki szembejött velem. Először a fekete bőrdzsekije tűnt fel, mert tök jól nézett ki, aztán észrevettem, hogy a bőre is teljesen fekete, ami meglepett, mert addig a mi kerületünkben még nem láttam ilyet, csak a belvárosban, a Blaha környékén. Persze nem álltam meg bámészkodni, mentem szépen a dolgomra. Egyszer ...

illusztráltam egy Charlie Brown-részlettel, hogy érzem magam tegnap délután-este óta, de sajnos az adott rész nincs fent a youtube-on, és a részlet is csak spanyolul. Úgyhogy a fantáziátokra bízom. (Annyit árulhatok el, hogy a Be My Valentine, Charlie Brown c. részben található a szóban forgó jelenet.)