LizaGazdija

"A nindzsamegérzésem azt súgja..." "Haru, neked nincs nindzsamegérzésed. Neked normális megérzésed sincs." Vidám esténk van :)

Tegnap korábban indultam a hegyre tanítani, mint szoktam, ráadásul Tomival és Lizával együtt mentünk kocsival, csúszkálós felszerelésben, táskában a tanítós ruhámmal, ugyanis megálltunk a Normafánál. A parkolótól elbaktattunk a szánkópályáig, ahol nem volt egy lélek sem, viszont kint volt egy tábla, hogy szánkózni tilos, és szánkópálya 500 méterre a parkoló irányában található. Mintegy negyed óra bolyongás után meg is találtuk, jó nagy csalódás volt. Egy semmi kis lejtő, alján focizó gyerekek. Ezért aztán én kijelöltem magamnak egy szánkópályát mintegy 50 méterre a hivatalostól, és ott elvoltam magamban. Liza ugyan 15 éve velünk él, mégis most látott először csúszkát meg csúszkáló gazdit, nem győzött csodálkozni. Mikor Tomi elengedte, futott utánam a lejtőn, aztán együtt felmásztunk. Kb. kétszer. Aztán megunta, és a lejtő tetejéről figyelte aggódva, mit ügyködöm. Aztán a hóban ácsorgástól fázni kezdett, úgyhogy beszüntettem a gyereknapot, és visszamentünk a kocsihoz. Közben azért kapta...

Profi fűtés, levegőztetés, szűrés megoldott, nem is került többe, mint kb. 10 ezer forintba és a teljes halállományunk 71,5%-ának életébe - ugyanis a hét halból öt elpusztult. Most a két túlélő jól érzi magát, szép környezetben úszkálnak, és majd kapnak új lakótársakat nemsokára. De ez azért nem biztos, hogy megérte így. Szegény neonhalacskák... Szegény kis algaevő harcsa...