LizaGazdija

Szőke srác, lehet vagy 20 éves, a haverjával beszélget: - Én is rendőr akartam lenni, csak kicsit sok lett a priusz. De mondtam a rendőr haveromnak, hogy higgye el, sokkal többet keresek ezekkel a bűntényekkel meg ilyenekkel, mint ő valaha is fog.

Még a régi, szép (höhö) sportfogadási időkből bukkant fel ez az emlék, és olyan vicces, hogy megosztom veletek. Besétál egy pasi a boltba, odajön a pulthoz, első kérdése: - Magyar vagy? [Persze németül.] - Igen. Honnan tudtad? - A szemedből. Akinek ilyen szép szeme van, az csak magyar lehet. A magyar lányok legendásan szépek. - Ó, köszönöm, nagyon kedves vagy. - Munka után megiszunk egy kávét? - Köszönöm, nem, van barátom. [Muszáj néha füllenteni.] - De hát bókoltam! :D

Szombaton 10 éves érettségi találkozón voltam. Érdekes volt látni a többieket 10 év elteltével, főleg, hogy a többséget érettségi óta nem láttam. Furcsa élmény is volt, olyan, ami után az ember szívesen odabújna a párjához. (Ez most nem depizés, csak megpróbáltam körülírni, hogyan hatott rám a találkozó.) Vannak páran, akik nagyon szimpatikus felnőttek lettek, mások annyira nem, de hát ilyen ez az élet. A kedvenc részem az volt, amikor mindenki mesélt magáról valamit, szépen, egyesével. De előtte meg utána a beszélgetések is jók voltak. Volt pár dolog, ami szíven ütött, de ezeket a dolgokat igyekszem gyorsan elfelejteni. A kínos pillanatokkal együtt. (Szerencsére most nem én égtem, legalább ennyi!) A legfurább perceket akkor éltem át, amikor az egyik srác, akinek a felesége most várja a harmadik gyereket, megkérdezte, nem kellene-e már megállapodni, mert ahogy idősödik az ember, egyre kevesebb lesz a türelme a gyerekekhez. Aztán amikor mondtam, hogy nem akarok már itthon élni, attól el...