LizaGazdija

Közlekedésileg legalábbis. Megpróbáltam eljutni az órámra. Aha. Jól ment. A Blaháig simán eljutottam a villamossal, bár közben figyeltem, mekkora ordas nagy dugó van a körúton, szegény autósok, gondoltam. A Blahán pont bent állt a busz, ami nekem kell, gyorsan odarohantam, felszálltam, mire közölte a sofőr, hogy sajnos műszaki hiba miatt nem tud továbbmenni. Ennek annyira nem örültem, mert a következő negyed óra múlva érkezik csak, és azzal már pontban az óra kezdetére érek oda, tehát nincs hibázási lehetőség, egy kis dugó itt, egy kis baleset ott. De nem izgattam fel magam, olvastam szépen az Amerikai isteneket*, aztán örültem, mikor megjött végre a busz. Aha. Egész addig tartott az öröm, míg a lámpa túloldalán be nem álltunk a dugóba. De igazán tragikussá csak a Ferencieken vált a helyzet, ahol a lezárt rakpartok örömére nyilván most volt szükséges sávot szűkíteni az építkezés miatt, nyilván nem lehetett ezzel egy hetet várni. Úgyhogy a Ferenciek terétől az Erzsébet híd túloldalá

Találkoztam ma Livivel, beülős napot tartottunk. Ő salátát evett, teát ivott, én melegszendvicset ettem, kakaót ittam. Jó nagyot beszélgettünk, aztán elmentünk fagyizni, majd könyvesboltba és képeslapboltba. A könyvesboltban régi, nagy vágyam teljesült. Nézzétek csak: A hercegnő és a kobold Hogy én hányszor láttam ezt a mesét gyerekkoromban, és mennyire szeretem, és mennyire meg fogom nézni megint! Amióta rájöttem, hogy egy könyv alapján készült, azóta vágyom a könyvre, ez években mérhető, és most csak úgy ott volt a polcon a könyv, és 1500 forintért, pedig keményfedeles, és csodaszép, és az eredeti, 1872-es kiadás illusztrációi vannak benne, és jaj... *sóhaj* Az egyik dal a filmből

Az étterem, ahol tegnap szivattyút felügyeltem, kihirdette, hogy az önkéntesek munkájáért hálából bográcsozást fognak rendezni két hét múlva, ahová mindenkit várnak szeretettel, aki segített nekik. Ezt nekem tegnap személyesen mondta az egyik munkatársuk, majd délután egy másik a nagy, közös Facebook oldalon és a saját profilján is közhírré tette. A személyes profilra érkezett a hozzászólás, miszerint ekkora bogrács nem is létezik. Válasz: hát, az biztos, és egyébként lesz meglepetés is. Reakció: az biztos, hogy lesz meglepetés, amikor beállít az a sacc per kábé ezer ember, aki segített az árvíztől megmenteni az éttermet. (Mert ugyan a szolgálati helyiségek kb. tönkrementek, de maga az étterem nagyjából megúszta a kalandot.) És akkor erre a következő válasz érkezett, amitől nekem leesett az állam: majd fognak szűrni, mégpedig oly módon, hogy csak azt hívják meg, aki egynél többször ment oda az árvíz idején dolgozni. Ez mi már? Nyilván nem magamat sajnálom, aki nettó négy órát áldoz

és lelőhelyeket ígér a cikk, ezért rákattintok. Hát, ennyi ocsmány lábbelit régen láttam egy helyen. Ha idén tényleg ez a felhozatal, akkor nekem tényleg sosem lesz már szandálom, és még jobban vérzik a szívem a két-három évvel ezelőtt javíthatatlanul elszakadt kis barna miatt. Rikító műanyagszandál? Komolyan?

megnéztem négy részt a The Big Bang Theory második évadából, és valami hihetetlen jó ez a sorozat, és sírjon a halál, én nem fogok. Csak ennyit szerettem volna.