Első nap
Nem volt könnyű, pedig ez még csak nem is volt teljes nap (8 helyett 6 óra), bár az is igaz, hogy máskor nem lesz 6 órányi szobarendezés - állítólag. A hátam beszakadt, de ez várható volt, mint ahogy az sem lepett meg, hogy nem tudok normálisan ágyat húzni/vetni. De majd csak megtanulom. Persze úgy könnyebb lenne, ha a kolléganő, akivel dolgoztam ma, nem egy szó nélkül javítaná a hibákat úgy, hogy én már egy másik szobában vagyok, tehát nem is látom, mert akkor nyilván nem fogok tudni róla, hogy hibás, amit csinálok, viszont azt sem tudom meg, hogyan lehetne jó. Tök véletlenül fedeztem fel, hogy újrarendezi az ágyakat utánam, ekkor meg is kérdeztem, mi volt a hiba, és hozzátettem, hogy akkor legközelebb már jól tudom csinálni. Elmondta, onnantól figyeltem erre, de persze nem derült ki, elég jó-e már. Amúgy nagyon kedves nő, szimpatikus, de megtanulni nem biztos, hogy tőle fogom legkönnyebben a feladatokat. A főnök (aki nem a teljesen kedves tulajdonos, hanem a szobalányok főnöke), no...