LizaGazdija

Gyerekkoromban főleg úgy bővült a magánkönyvtáram, hogy az évi két nagyon nagy nagytakarításkor, amikor egyesével leszedtük és az erkélyen kiporoltuk az összes könyvet, ami nem kevés, és napokig tartó munka volt, anyu mindig odaadta nekem azokat a könyveket, amikről úgy gondolta, már elég nagy vagyok hozzájuk: elvihettem őket a saját szobámba, onnantól nálam lakhattak. Így kaptam meg valamikor nyolc-tízévesen a Mogyoró és a Mogyoró kinövi a kabátját című ifjúsági regényeket, amiket anyu is még kislányként olvasott. Imádtam őket. Mogyoróval nagyjából egyidősek voltunk, amikor megismerkedtem a történettel, ami megkönnyítette a főszereplővel való azonosulást, ráadásul annyira mindennapi dolgok estek meg vele, hogy igazán nem volt nehéz beleélni magamat a helyébe. Igaz, én nem mertem volna porcukorral szórt sütit csórni vendégségben, és azt sem kockáztattam volna meg, hogy a bolttól hazáig kiegyem a kenyér belét, és odaadjam anyunak a becsomagolt kenyérhajat, no de nem lehetünk egyformák