LizaGazdija

Délelőtt Andiékkal voltam Azték Choxolatban, ami egy csokizó, és tök hangulatos, csak kicsit drága. A legdurvább szerintem a bonbon, aminek dekája 120-160 Ft. Dekája. Mondjuk különleges bonbon, de mikor megláttam az árát, azonnal letettem arról, hogy vegyek egyet Tominak. Egy kókuszos forrócsokit ittam, és még rosszul sem lettem tőle, bár ehhez kellett némi önkontroll meg koncentráció. Egyébként finom volt, nem a minőség tehet erről. (Most már nemcsak reggel leszek rosszul a kakótól/kávétól, hanem bármely napszakban, bármennyi kajával a gyomromban. Érdekes.) Felköszöntöttük J. Andit, mert múlt héten volt a szülinapja, és kapott pl. egy nagyon szép teásdobozt, decoupage-oltat. Azt pl. nem tőlem, én most nem készültem SK ajándékkal, mert kicsit elnyelt a mindenféle esemény. (A fordítással mondjuk nem kell sietni, mert mint tegnap kiderült, augusztus végén küldhetem csak, előtte nem. Így fizetés is csak szeptemberben lesz. Pedig azt hittem, annak a pénznek a negyedéből még augusztusban el

Anyuval, Gabival (nagynéném), Danival (unokaöcsém) és Blankával megnéztük a Harry Pottert, mivel még se anyu, se Gabi, se Blanka nem látta. Másodjára jobban tetszett, mint először, egy csomó olyat is megértettem, amit első nézésre nem, és lett kedvenc jelenetem és kedvenc pillanatom is. A kedvenc jelenetem, amikor kismillió biztonsági intézkedésen át elvergődik a kis csapat Bellatrix széfjéhez, majd mikor bejutnak, Hermione ilyet szól: "Invito horcrux!" Én ezen elröhögtem magam, annyira naiv volt, nem is értem, mire számított. (Már a könyv olvasásakor is röhögtem egyet ezen.) A kedvenc pillanatom Voldemort arckifejezése, amikor Harry "feltámad": "Ez elpusztíthatatlan!!!!" Szóval jó volt. A film után Blankával elmentünk Tomiékhoz pizzázni, később fagyiztunk is egyet, illetve Blanka jeges kávét ivott. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat, aztán hazamentünk. Én utána még voltam futni is, és tök béna voltam, nem tudom, hogyan lehet három hét alatt elfelejteni a