LizaGazdija

Magyar egyetemista, aki elmondja, hogy jó ez a Bécs, csak nem szimpi neki a környék, ahol a koli van, olyan bevándorlós, sok a török. Nem nekem mondta, ami azért szerencse, mert különben biztosan megkérdeztem volna tőle, tud-e róla, hogy Bécsben ő is bevándorló, meg arról, hogy az a sok török feltehetőleg születése óta itt él, osztrák állampolgár, vagy ezt így még nem gondolta végig. Szeretem, amikor külföldiek felsőbbrendűnek érzik magukat más külföldiekhez képest egy tetszőleges országon belül. Véresre ver egy biztonsági őr egy embert egy gyorsétteremben, amire a többség reakciója, hogy az ember meg is érdemelte, úgyis gyökér, és többen állítják, ők még jobban összeverték volna, hogy tudja, hol a helye. Máltán felrobban egy újságíró autója, meghal az újságíró, és magyar oldalakon jópofáskodó kommentek születnek, mint pl. berobbant a köztudatba, meg kirobbanó sikert aratott. Tényleg teljesen vicces, hogy meghalt valaki, még ennél is sokkal nagyobb poén, hogy gyaníthatólag meggyilk...

Már tíz. Nem semmi, hogy elröppent ennyi idő. Nem tűnik úgy, mintha nagyon régen lett volna, amikor az egyetemen - szokásomtól eltérően - egész nap a telefonomat nézegettem, hogy jön-e már a hír, hogy megszületett, meg amikor bementünk meglátogatni a kórházba, és először foghattam meg, még pólyában, és frászt kaptam, mert tüsszentett, én meg nem értettem, minek tüsszög egy alig egynapos csecsemő, ha nincs megfázva. (Nem sok kisbabát láttam előtte, azért.) Tegnap volt a napja, meg is ünnepeltük. Gondolom, majd a huszadik szülinapján is hasonlóan sokkot kapok. De nagyobb eséllyel már kicsivel korábban, a tizennyolcadikon is.