Álmos
Teljesen igazságtalan, hogy én még nem is sírhatok kedvemre, mert azonnal elered az orrom vére. (Ez nem vicc, komolyan ez történt.) A mai nap egy részét a dolgaim intézésével meg főzéssel töltöttem (semmi komoly, csak csináltam egy lecsót), aztán két délutáni alvást is beiktattam (egyet a kutya mellett a földön kb. egy órában, még egyet meg keresztben elájulva az ágyon kb. fél órában), aztán hívott a konzulensem, és majd valamikor találkozunk. Később kihagytam az úszást, és elmentem helyette futni, az útvonalterv szerint 6,2 km-t tettem meg kb. 40 perc alatt, jó vagyok. Csak az volt a baj, hogy visszafelé a Borároson azt vettem észre, hogy elzsibbadt a lábam, ezért hazafelé kicsit izgultam, hogy egy óvatlan pillanatban pofára fogok esni, de ez aztán nem történt meg. Lehet, hogy rossz a cipőm. Végül tornáztam kicsit, most meg kéne nyomtatni, de semmi kedvem, aludni akarok. Nem tudom, mi ez az álomkór rajtam, mindenesetre szörnyű, hogy folyton csak aludni lenne kedvem, és tudok is aludni