Végre hétvége
Ma végre alhattam volna, mert egész nap itthon vagyok, egész nap tudom csinálni a fordítás magyarosítását, nem kell rohannom sehová, semmiért. Hozzáteszem, ez az egyetlen ilyen nap a héten. És akkor pontban 9-kor berezonál a galéria, a torkomba ugrik a szívem, először azt hiszem, bombatámadás ért, de nem, csak valamelyik alattam lévő lakásban kezdtek el fúrni-faragni. Én tényleg igyekszem megértő és türelmes lenni, mert én egy nagyon jófej szomszéd vagyok, de most kedvem lenne sírni, hogy basszus, még szombaton SEM alhatok, mert ezeknek akkor is ezt kell csinálniuk, ezért nem kizárt, hogy le fogok menni, és kedvesen mosolyogva meg fogom kérdezni, hogy még ebben az évszázadban elkészülnek-e a felújítással, tekintve, hogy emlékeim szerint júliusban (!!!) kezdték, tehát három (!!!) hónappal ezelőtt. Basszus, ennyi idő alatt fel lehet húzni egy házat. Mi az istent csinálnak ezek?!