LizaGazdija

11 körül jött Réka, aki utoljára másfél éve járt nálunk. Felköszöntöttük a szülinapja alkalmából, ami majdnem egy hónapja volt ugyan, fel is hívtam akkor, de most találkoztunk azóta először. Kapott egy Toy Story-s egérpadot, merthogy még a szülinapja előtt pár héttel azt mondta, nagyon tetszett neki a Toy Story 3, én meg még aznap teljesen véletlenül rábukkantam erre az egérpadra egy reklámújságban. Nem is vesztegettem az időmet, azonnal lecsaptam rá. Aztán meg csináltam neki egy filcvirágot, hasonlít Blankáéra, csak más a színe, és ez valamiért bólogatós virág lett, fene tudja, mi lehet az ok. Aztán megnéztük a nápolyi képeket, meséltem neki, és kicsit olyan volt, mint régen, amikor a nyaralásunk után összeült a két család, és megmutattuk egymásnak a képeket meg elmeséltük az élményeket. Hát igen, ilyen sem mostanában volt utoljára, és abban a formájában már nem is lesz többet, mert Ibolya néni már nem jön többet :( Réka október elején megy Berlinbe fél évre Erasmusszal, és meghívott ...

Ma megint megláttam egy ismerős falán az alkalmazást, megint lecsaptam rá, és megint ez jött ki: "Nagyon hamarosan gyerekeid lesznek." Paul, a polip, kérlek, ne szuggeráld!

Annyira rágörcsöltem este, hogy felébredek-e hatkor (főleg az éjfélig olvasgatás miatt), hogy éjjel kb. négyszer ébredtem fel, majd 6-kor a telefon első csörrenésére már kint is voltam az ágyból. Ez talán azért túlzás. Úgy tűnt, hogy a villamospótló busz így 7 körül simán jól halad a Móriczig, nem kell hajnalok hajnalán indulni a rendkívüli helyzetre való tekintettel. Na meg azért sem olyan jópofa, mert általában fél 8 előtt senki nem érkezik meg a csoportból, így nem tudok pl. leülni a teremben, hanem az iroda előtt, de azért fedett helyen, várok minimum félig. Ma szerintem csak azért volt mázlim, mert a csoporthoz csatlakozott egy lány, aki már negyedkor ott volt, és beengedett :)

néha azért fura. Megkérdezte tőle egy idős nőismerőse, mielőtt Stockholmba ment volna agyműtétre, nem drága-e ez az út. (Pestről Bécsbe egy vonat, Bécsből Berlinbe még egy, Berlinből Malmöbe egy harmadik, majd Malmöből Stockholmba egy negyedik - mindezt másfél nap alatt, tyúktojásnyi agydaganattal, félvakon, ráadásul úgy, hogy már ura sem volt a testének.) Erre a szellemes válasz: "Odafelé elég drága, de visszafelé apró dobozban hoznak - az urna, úgy tudom, vámmentes." Persze nem baj, ha az ember megőrzi a humorérzékét válsághelyzetben is. Meg ki tudja, meg kell-e kérdezni az idős nőismerősnek, drága-e az út. Mindenesetre ez a poén azért fura.