LizaGazdija

Ez ma egy ilyen áramszünetes nap. Már a 26. is ilyen volt, csak én nem voltam itthon, ezért nem tűnt fel. Vagy talán nálam volt áram. Merthogy egyes lakásokban van, másokban nincs, és mindig cserélünk. So much fun! Így ugyanis nincs net, vagyis nem tudok rendesen dolgozni, mert nincs hol utánanéznem, ki volt Walter Payton, vagy hogy miért nevezik Chicagót "Second City"-nek. Most nyilván van áram, azért tudok a blogomon panaszkodni, de ma eddig összesen három órán át nem volt, ezt két adagban ráadásul. Fejemen a fejhallgató, hallgatom a zenét, csinálom a munkámat, egyszer csak - piff - jó hangos pattanás a fejhallgatóban, majd teljes sötétség: áramszünet. Jó játék. Viszont eszembe jutott egy vicces történet még vagy három-négy évvel ezelőttről. Július 3-án történt, ezt azért tudom, mert az Réka születésnapja. Másnap mentünk nyaralni, azt hiszem, és hatalmas vihar volt kint. Ömlött az eső, dörgött, villámlott, szóval rettenetes volt*. Gondoltam, legjobb, ha megfürdetem a kuty...

Nagy-nagy vágyam volt hónapok óta, és ma teljesült. Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó órát állítani, majd meglátjuk, így mikor ébredek fel. És 9 óra alvás után. Jó, először 7 után, de akkor visszacsuktam a szememet, mert 7 órát ébresztőóra mellett is tudok. De a 9 azért szép. Csak ne érezném magam úgy, mint akit agyoncsaptak. Lehet, hogy holnap is óra nélkül kelek? Hmm, hmm.