A pasik furák
Végül is írtam egy eléggé humorosra vett, eléggé rövid üzenetet, aminek a lényege, hogy nem tudom, ki nem írt a másiknak, de ha én, akkor most írok, ha meg ő, akkor bocsánat. Őszintén el tudtam volna képzelni, hogy most ő vár rám, mert most én utaztam. Ez csütörtökön volt. Péntek este fellépett az oldalra (gondolom, látta az e-mailes értesítőt, hogy írtam, mert amúgy múlt csütörtök óta nem járt fent), elolvasta az üzenetet, majd nem reagált semmit. Ma sem. Ezzel meg is van a válasz arra, hogy ki nem írt, és miért nem tette. Ez így elég vicces, ha azt nézzük, hogy az adatlapja szerint mindenről nyíltan beszél. Gyönyörű önellentmondás. Persze még mindig ott van bennem, hogy hátha ír, ha máskor nem, hát kedden, ahogy szokta, és lesz valami tök logikus magyarázat. (Mondjuk akkor sem biztos, hogy érdekelne még.) De erre azért nem fogadnék nagyobb összegben. (Nekem úgyis tilos, mert a cég dolgozója vagyok, hehe.) Ez esetben viszont az örök érvényű igazság:
