Nagyi
Hát, nem könnyű összeszedni emlékeket valakiről, akit egész életemben ismertem. Azért megpróbálom. Kezdhetjük mindjárt a legkorábbi emlékeimmel róla: amikor hagyott rosszalkodni, sőt sokszor ő vitt bele a rosszalkodásba. Nem tudom, mennyi idős voltam, amikor anyu leszoktatott a cumisüvegről, de mondjuk kettő körül. Otthon megbeszéltük, hogy már nagy vagyok, szépen tudok pohárból inni, a cumisüveg már nem kell, és a végén ki kellett dobnom úgy, hogy anyu közben szurkolt. (Ez ebben a lakásban történt, ahol most lakunk Tomival, azon belül a konyhában, ami ma öt lépéssel bejárható, akkor meg félnapi járóföldnyire volt egymástól a két vége. Ja, a cumisüveg kidobása feltehetőleg az animizáció miatt okozott lelki problémát, vagyis azt gondoltam, a cumisüvegnek is lelke van.) Szóval végrehajtottam a nagy tettet, anyu nagyon büszke volt rám is meg magára is, hogy ilyen szépen, konfliktusmentesen el lehetett magyarázni nekem a dolgot. Ehhez képest még egy ideig, amikor Nagyinál voltam (o...