LizaGazdija

Nem tudom, mitől lehet ez, de ha magyar szót hallok Bécsben, akkor az általában valami csúnya, például káromkodás, de legalább veszekedés. Tegnap is volt egy ilyen eset. Éppen vásároltam, a hűtőknél mellettem állt egy hat-nyolc év körüli kisfiú az anyukájával. Mondott valamit a gyerek, de ez még nem ragadta meg a figyelmemet, még fel sem tűnt, hogy magyarul mondja. Amire viszont felkaptam a fejem, az anyuka reakciója volt: "Leszarom." Kész, teljesen megdöbbentem. Hogy lehet ilyet mondani egy gyereknek? Biztos idegesítő úgy végigmenni vele egy nem kicsi Intersparon, hogy mindenről kijelenti, hogy az neki kellene (amúgy le lehet szoktatni róla, engem legalábbis leszoktatott anyu, és nem is biztos, hogy a gyerek kunyerált, mert ugye nem figyeltem még akkor, amikor ő beszélt), de nem lehetne neki azt mondani, hogy pl. "nem tudok most ezzel foglalkozni", "drágám, erre most nincs időnk", vagy bármi mást? Nagyon komolyan reménykedem, hogy az osztrák szülők között...

Mindjárt nászút, ami tök izgalmas. Már vettünk útikönyvet, és tegnap megállapítottuk, hogy Athén és környéke nem bejárható 12 nap alatt, legokosabb lenne odaköltözni. Azért kezdetnek készítettünk egy listát a nagyon-nagyon-nagyon fontos helyekről, aztán Tomi mondta, úgy kellene csinálni, hogy ne gyalogoljunk napi 12 órákat, mert akkor nagyon fáradtan jövünk majd haza, de fél pillanattal később ő maga állapította meg, hogy ezt akár tervezni is teljesen felesleges, úgyis ez lesz, mert mindkettőnknek minden nyaralása ilyen szokott lenni, szóval nincs rá reális esély, hogy pont Athén ne ilyen legyen. (Meg amúgy pont így szeretjük mindketten, csak hát tény, hogy igen-igen fáradtan szoktunk megérkezni a pihenésből.) Kedden randiztunk: összepakoltam némi pikniket, ropit, epret meg pezsgőt, aztán levonultunk a Duna-csatorna partjára, ahhoz a kis kapuhoz, amit Hundertwasser tervezett, és ott üldögéltünk egy órát, meg megvitattunk ezt-azt, és koccintottunk az esküvőre. Ezt a koccintást az eskü...