LizaGazdija

Ahogy a cím is mutatja, az első négy év történéseit meséli el röviden az írónő. Mármint a házassága első négy évéét. Már az előszó figyelmeztet, hogy ez a kötet más, mint a többi Little House-könyv, és okkal teszi. Amennyire láttam nézelődés közben, van némi vita azzal kapcsolatban, mikor keletkezett pontosan a könyv, és ez sosem fog kiderülni, mert csak Laura halála után találta meg a kéziratot az íróasztalába elzárva a lánya, Rose. Alapvetően két tábor van. Az egyik szerint még Almanzo életében elkészült a kézirat, de Almanzo halála annyira összetörte Laurát, hogy nem volt kedve a könyvvel foglalkozni, és többet nem vette elő. A másik szerint akkor írta, amikor Almanzo meghalt. A könyv elolvasása után én a második táborral vagyok. Annyira végtelenül szomorú az egész cselekménnyel és előadásmóddal együtt, hogy szerintem ezt csak egy gyászoló ember írhatta. Én úgy képzelem, hogy 64 év házasság után egyedül maradva azt gondolta, ő sem él már sokáig, és a férjétől és az élettől is búcsú...

Eredetileg a sorozat utolsó kötete volt, egészen 1943-tól 1971-ig, amikor is megjelent a The First Four Years Laura és Rose halála után. 1882-től 1885-ig történtek az itt megírt történetek, Laura 15 és 18 éves kora között. A legfontosabb számára mind közül az, ami a borítón is látható: ekkor udvarolt neki Almanzo. Maga az udvarlás nekem nagyon furcsa, félszegek mindketten, és én teljesen megdöbbentem, ilyen udvarlási időszak után hogyan lehet 64 évig együtt maradni. Aztán kicsit nézelődtem a neten, találtam egy fórumot, ahol erről a könyvről beszélgetnek emberek, kicsit beleolvastam, és meggyőztek. Lehet, hogy a szerelemhez tényleg nem kellenek szavak, és nem jelent rosszat, ha három év alatt egyetlen közös témájuk akadt: a lovak. Végül is Almanzo férfi, ezért nem tárulkozik ki, Laurát meg arra nevelték, hogy tartsa meg magának az érzéseit és a gondolatait, szóval ő meg ezért nem beszél. Nagyon vicces az a fejezet, amikor Nellie Oleson megpróbálja lecsapni Laura kezéről Almanzót, a...