LizaGazdija

Meg kicsit a lelki béke is. Jöttem haza, és a kapualjban összefutottam a házban lakó idős nénivel, akivel szoktunk beszélgetni, meg felviszem a szatyrát, ha egyszerre érkezünk haza, ilyesmi. Talpig feketében, éveket öregedett arccal, összegörnyedt háttal jött kifelé a kapun. Ettől megtorpantam, és megkérdeztem, történt-e valami baj. Erre elsírta magát, átölelt, megsimogatta az arcomat, aztán nagyon nehezen, nagyon lassan, remegő hangon elmondta, hogy az egyik fiának a felesége 48 évesen meghalt. Ez annyira szörnyű :( A 48 az nagyon fiatal. Fiatalabb, mint anyu. Mondtam a néninek, hogy ha valamiben tudok segíteni, szóljon nyugodtan, de hát miben tudnék... Felzaklatódtam, úgyhogy most kicsit szomorkás zenéket hallgatok, és próbálok nem arra gondolni, milyen lehet ez a nap a családnak. Meg a következő jó néhány.

Egyetlen megállással futottam körbe a szigetet 34 perc alatt. Ez az eddigi legjobb és legszebb eredményem. Ez még mindig lófütty a 19-25 perces eredményekhez képest, hozzám képest viszont már valami. Ráadásul csak egészen kicsi izomláz lett az eredmény a jobb lábamban. (A jobb lábammal egyszer csak el fogok menni az ortopédiára, mert erős a gyanúm, hogy sokkal erősebben terhelem, mint a balt, és nem szeretném, ha ebből valamikor később valami baj lenne.)

Step aerobicon. - Ha elfáradsz, megállsz, iszol. Nem ciki megállni! Az a ciki, ha összeesel és meghalsz. Na, az ciki! Egy másik alkalommal a második hatvan perc vége felé fura kattogás hallatszik a termünkön kívülről, a gépek felől. K-t ez zavarja (nekem fel sem tűnik, míg meg nem említi): - Mi ez a hang szerintetek? Erre az egyik lány, aki sosem szólal meg, mert hasonló személyiség, mint én*, így szól:  - A futógép. Erre K.: - Hát, valami nem stimmel. ( Mert ahhoz nem elég sűrű a kattogás. ) Erre a lány: - Pedig valaki fut a futógépen. Csak ritkán teszi le a lábát. Ebből akkora röhögés lett, hogy nem is tudtuk tovább csinálni a nyújtást, mindenki eldőlt valamerre, és úgy vihogott még percekig. Kivéve K-t, akit nem könnyű megnevettetni, de azért ő is elmosolyodott. Szóval edzésre járni jó, bizony mondom néktek. *Azért én már egészen a megnyílás útjára léptem így kb. másfél év után, már szoktam hosszabb mondatokat is mondani K-nak, akár többet is egymás