Család

Voltam ma otthon, és Katáék is átjöttek a két gyerekkel. Bence egyszerűen tündéri aranyos, ahogy közvetlen ébredés után az ujját szopva üldögél az apja ölében, és pislogás nélkül bámul maga elé :) Látni kell. Idővel azért magához tért, és teljes erőbedobással játszott meg foglalkoztatta a nagymamát. Eredetileg a nagynénivel akart játszani, de amikor a nagynénit telefonon hívták, ezért ő telefonon beszélt fél percet, Bence úgy érezte, a nagynéni nem összpontosít rá kellőképpen, ezért előkerítette a nagymamát. Fufu-lázban ég a gyerek, a Rumcájsz mellett most már hajlandó Fufut nézni (aki egyébként Micimackó, ha valaki nem tudná :P). Már minden szereplőnek van neve, lelkesen mutogatja őket, ismételgeti a nevüket. Ha azt mondja, si-si, az azt jelenti: "Nagyi, mondd el azt a mondókát, hogy sétálunk, sétálunk", Zsebibaba meg zsib-zsib. Matyi jelenleg Api :) Akkorákat esik, mint a nagykabát. Ez abból adódik, hogy még nem néz a lába elé, csak megy, mint a meszes. Így aztán különböző tereptárgyak állják útját, ő meg felborul. Amikor velem játszott, akkor úgy vágódott hanyatt, hogy a lába alá mászott a Montessori-torony a középső szobában, amitől ő bevágta a buksiját a fotelbe, és háton fekve maradt. Büszke vagyok magamra, mert már egészen jól uralkodom magamon ilyenkor, és nem esem kétségbe. Mondtam neki szép nyugodtan: "Jajj. Na gyere, add a kezed, álljunk fel!" Ő meg adta a kezét, talpra állítottam, és már rohant is tovább. Úgy láttam rajta, hogy eredetileg nem tudta biztosan, sírjon-e vagy sem, de a közelben lévő felnőttől azt a reakciót látta, hogy nem súlyos a helyzet, így ő sem foglalkozott vele. Egyszerűen tündéri, na, reggelig tudnék áradozni róla.

 

Matyiról kevesebbet tudok mondani, ő még nem aktívkodik :) Tud kacsintani. Akár fél percen át. Nagyon profi :) Ezen kívül nem rajong azért, ha leteszik, de kénytelen eltűrni, mert azért a bátyját még eléggé terelgetni kell, így ő kénytelen néha akár öt percet is feküdni a bébihordozójában. Jól tűri. Kicsit nyekereg, de aztán szépen elalszik. Látszik a szemén is, hogy még nem sokat lát, elvileg talán 20-30 cm-re lát el, azon kívül foltok meg fények léteznek számára. Valószínűtlenül pici. Egyszerűen nem tudok visszaemlékezni rá, milyen volt Bence ennyire kicsinek, és pont úgy megdöbbenek a gyerek méreteitől, mint amikor Bencét láttam három hetes korában. Nagyon édes, eléggé nyugodt, egészséges, és alapjáraton is három ember lesi minden kívánságát, úgyhogy nem panaszkodhat :) Bence még mindig örül neki, segít körülötte, és ha leltározza a családot, Matyit is megkeresi. Hú, mekkorákat fognak játszani másfél év múlva :) Jó dolog is a testvér. Gondolom :P

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai