Nagylányágy
Átalakítottuk a gyerek ágyát, most már nincs rajta rács, és nem is lehet többet ringatni. Nagyon örült, amikor megcsináltuk, segített a helyére tolni, és egész nap fülig érő szájjal nézegette. Nagyon tetszett neki, amikor mondtam, hogy mostantól, amikor felébred, nem kell sírni, amíg anya vagy apa odajön, hanem csak felkel, kijön az ajtón, bejön hozzánk, és szól. Első éjjel simán ment az alvás, és bár kiesett az ágyból, nem ébredt fel rá (tettünk mellé vastag matracot), reggel meg simán befeküdt az apja mellé úgy, hogy Tomi fel sem ébredt (mert ő bent aludt a gyerekszobában egy másik matracon, biztos, ami tuti.) A második éjjel már izgalmasabbra sikerült. Az altatás marha sokáig tartott, igaz, újabban mindig, de nagyon édes volt, hogy odafektetett maga mellé, betakart, ölelgetett, puszilgatott. Egyszer a fejemre tette a horgolt takaróját, én meg nem szóltam semmit, és az éneklést is abbahagytam. Egy darabig várt, tapogatta az arcomat a takaró alatt, majd kissé aggódva megszólalt: &qu