Stressz
Holnap nagy nap lesz. Kiselőadást tartok németen egy olyan cikkből, amit még most is csak sacc per kábé értek. Mindenféle papírokat le kell adni, amiket most alkottam meg, és Tomi még nem olvasta el, pedig nagyon bízom a bírálatában. Aztán ki kell menni a Szent Lászlóba szintén mindenféle papírokért. Aztán zh-t írok az afro-amerikai filmekből. Még egy betűt nem tanultam rá, és holnap délnél előbb nem is fogok. Aztán tanulnom kell a kognitív nyelvészeti zh-ra. A mai ismétlő órán kissé bepánikoltam. Alig tudtam valamit. Egy részét sosem értettem, egy részét elfelejtettem. Ráadásul akkora anyag, mint egy ház, nem tudom, ennyi apró dolgot hogyan jegyzek meg :( És aztán még a szerda is ott lesz, amikor nem adom le a metaforás dogát, mert nem lesz belőle fél oldalnál több :( Annyira rosszul érzem magam tőle... Ha ezt a hetet túlélem, akkor már bármit. És ha most nem felejtek el semmit, akkor soha máskor. Még a tanári szakdoga címbejelentőjét is ki kell tölteni és le kell adni péntekig. Jajj,...