LizaGazdija

A Csodaország folytatása, és szerintem van olyan jó, mint az első rész. Ebben a kötetben két nagyon jó ötlet van: a tükrön túl vajon nincs-e egy számunkra alapvetően láthatatlan, mégis ugyanilyen komplex világ, illetve ha egy álomban ketten is szerepelnek, vajon ki álmodja a másikat. Ez utóbbin annyira sokat nem tudok töprengeni egyébként, mert én kapásból azt mondom, ébredés után kiderül, de nyilván a filozófiában ez egyes, és leülhetek. De a lényeg, hogy maguk a kérdések nagyon tetszenek. Az egész történet egy sakktáblán játszódik tulajdonképpen, és mindjárt a könyv legelején szerepel is a sakktábla a kezdő pozícióval, valamint leírva az összes lépés a két fél részéről. Mivel én nem tudok készség szintjén sakkozni, nekem óriási kín lenne végigkövetni, melyik bábu hová lép, és akkor tényleg sakk-matt van-e 11 lépésből az ellennek, de Carroll az előszóban azt mondja, így van, én meg készséggel elhiszem neki. Ez az elgondolás is tetszik, kreatív ötlet. Ennél már csak a mezők közötti kö

Ez múlt szombaton történt, január 7-én, csak aztán kicsit gödörbe léptem lelkileg, és nem volt kedvem írni róla, még később meg elnyelt a tenger feladat. Most sem kéne ezzel foglalkoznom, de valamikor csak akarnék, akkor gyorsan most. Este hatra kellett felmászni a pecséttel meg a frissítőként szolgáló tutti fruttival, na meg a hatezer egyéb holminkkal a Nagy-Kopaszra Nagykovácsiból. Negyed 7-re értünk oda. Lepakoltunk a kilátó aljában, leterítettük a polifoamokat, és már éppen nekiláttam a grillcsirkének, amit aznap ebédre vett Tomi, csak ebédkor nem volt rá idő, amikor 18:34-kor beállított az első induló, a 7-es számú. Erre kicsit furán néztünk, mert a túra 18:00-kor indult, de kiderült, hogy a pasi futó, és felénk kezdte a kört. (Körben elhelyezkedő hegycsúcsokat kell meglátogatni, vagy nyolc darabot, 10 óra van rá, és olyan sorrendben haladsz, ahogy jólesik.) A második látogatónk fél 8-kor ért hozzánk, nála második pont voltunk, és utóbb kiderült a netről a beszámolójából, hogy f