LizaGazdija

Ez a nő annyira pofátlan, hogy arra talán már nincs is szó. Két éve három évre eltiltották a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, miután kicsit sok embernek lett baja áldásos tevékenysége közben, most pedig éppen per folyik ellene, mert meghalt miatta egy újszülött. Erre van pofája továbbra is otthonszüléseket levezetni, és amikor megint kis híján meghal valaki, akkor a haverokon keresztül azt üzenni a nagyvilágnak, hogy neki két diplomája van, és így nemcsak szülész-nőgyógyász, hanem bába is, attól meg nem tiltották el, és ezért ő ott volt. Az se világos előttem, hogy ki az a szerencsétlen, aki még felkéri őt segíteni, de az lenne a tuti, ha ezt a kedves nénit bezárnák. Hány embert szeretne még életveszélybe sodorni?   (Magáról az otthonszülésről meg az a véleményem, hogy semmivel nem tudnának rávenni. Nincs a közvetlen közelben egy műtő meg semmiféle normális műszer, és ezen az sem segít, hogy gyalog két perc a legközelebbi kórház. Biztos, hogy nem tenném ki magamat meg a gyereke

Ma elmentem belvárosi túrára, melynek első állomása a suli volt. Megpróbáltam a Mediothekből kivenni az olvasnivalót a szerdai irodalomra, erre kiderült, hogy csak itt, csak most délután 1-ig vannak nyitva. Én fél 2-kor értem oda, mert úgy tudtam, 2-kor zár a bazár. De nem. Kivételesen nem. Ezek után nem mentem át a könyvtárba, mert az a könyv ráér hétfőig, sőt akár szerdáig is, és gondoltam, akkor ezt most kihagyom. Felvettem egy könyvet a bookline-ból, aztán egyet az Aréna2000-től, aztán egyet a Szabó Ervin egyik fiókintézményéből. Közben egyszer terhesnek nézett egy pasi a buszon, és nagyon készségesen le akart ültetni, és nem értette, miért nem akarok leülni. Nem mondtam meg neki, hogy nem vagyok terhes, mert ő sem mondta, hogy szerinte igen, csak a szituációból derült ki.   A tegnap esti jazz utóhatása kitartott hajnali fél kettőig, ugyanis addig pörögtem tőle. Akkor végre el bírtam aludni. Ma viszont felfedeztem a tegnapi óra igazi hatását magamon, és emiatt most a másik tanárhoz

Tomiéknál a munkaidő olyan, mint a kalózeskü. Inkább afféle útmutató, mintsem valódi törvény.

Liza tényleg azt hiszi, hogy ő egy ember. Ennek megfelelően gyűjti a ruházati cikkeket. Van már harisnyája, zoknija, papucsa és csizmája, igaz, utóbbinak csak a fél párja érdekli. Azért persze nem hordja ezeket, hanem inkább párnának, néha ágynak használja őket. Én meg nézhetek új csizma után. (Megjegyzés: Erre mindenképpen szükség lenne, mert az elmúlt 4 télen a szóban forgó csizma eléggé elhasználódott. Különben azért nem lennék ilyen nagylelkű még Lizával sem :P)

Az origón megjelent ma egy cikk Varga Betti tollából, aminek már a címétől is felment a pumpa: "Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk". Anyád. Már jól kezdődik. Ennél már csak a cikk jobb. Előveszi a tanárok egy (kis) részét, majd közli, hogy ez az általános. Annyira izgi, hogy nekem egyetlen ilyennel sem sikerült összeakadni 12 éves iskolai pályafutásom alatt, igazán. Tuti ez az általános. Meg az is általános, hogy szocializmusból ránk maradt vénasszonyok tanítanak (bár ő ennél szebben mondja ugyanezt), de pl. az én tanáraim átlagéletkora nem haladja meg a 40 évet, sőt lehet, hogy alatta marad. És még megoldási javaslatai is vannak, mert ilyen tündér. Igaz, hogy fingja nincsen semmiről, de azért pofázik jó magyar szokás szerint. Nem nagyon értem, mi ez a mozgalom a tanárok ellen, ami kibontakozóban van, de nagyon zavar. Azért ne mondjon már olyanokat egy ilyen "újságíró" liba, hogy a diákok ma is olyanok, mint Teller Ede idejében voltak, tehát akkor a tanárok bé