LizaGazdija

Egy srác hatalmas napszemüvegben felszállt a 4-es villamosra. Fülében zene, dúdolgat, halál jó a kedve. Aztán elindul a villamos, és nem fordul le, mert hát nem 6-os, mire a srác összeszorított foggal: "Bassssssza meg!" Mozgólépcső az Alleeban, első ránézésre frissen összeveszett párocska, mondjuk 16-17 évesek. A lány durci, a fiú próbálja engesztelni, ezért aztán úgy csinál, mint a Dennis, a komiszban a csípkedős nénik, csak nem gügyög hozzá. Hát, eredményt nem ért el vele. De azért ez szerintem elég ciki ötlet egy bevásárlóközpont közepén, hiába volt aranyos szerinte.

Titkos küldetésen jártam ma ott. Küldetés teljesítve, és még én is kaptam egy kis ajándékot. Mostanában úgyis annyit bánt mindenki, hogy megérdemlem. Hűtőmágnes. Volt még vagy tízféle, VW Bogár, Audrey Hepburn, tejreklám, többféle Route 66 reklám/embléma, na meg Uncle Sam: Volt fémtábla is ugyanezekkel a logókkal/képekkel, hát a teljes tíz perces tartózkodásomból öt percet biztosan eltöltöttem a polc előtt. Itthon rákerestem ezekre a nosztalgiacuccokra, és ezt találtam: Making Friends... Jaaaj, ez annyira aranyos! A másik is, de ez még aranyosabbb :)

Február óta gyakran utazom rajta, és nagyon szeretem az állomásait. Legjobban a Vörösmarty utcza táblát, ami körül üvegkeret is van, meg a nosztalgia plakátokat. Most végre itthon is eszembe jutott Medgyaszay Vilma, akinek a plakátját mindig végigolvasom, odafelé és visszafelé is. Íme ő:

Tegnap, hónapok óta, sőt talán idén először, találkoztunk végre. Elkísértem a suliba, ahol is a hetek óta húzódó Erasmus ügyintézés utolsó lépését kellett volna megtennie, de kiderült, hogy az utolsón kívül még van két másik utolsó, de az már tényleg az utolsó, igaz, csak pénteken lehet elintézni. Csodálom, hogy még nem káromkodik nagyon csúnyán, én ilyenkor már vérben forgó szemekkel szoktam tervezgetni, mit fogok csinálni az Erasmus koordinátorokkal és a TO-val. Ő viszont nem fog agyvérzést kapni fiatalon. (Na jó, reméljük, azt azért én sem.) Miután kiderült, hogy még mindig messze a meccs vége, betértünk a suli közelében található diszkontba, ahol nagyon olcsón árulnak csokit, tisztítószereket meg egyéb katetgóriákba sorolható termékeket, amik között sok a kínai bóvli. Végigjártuk, de mivel fagyasztójuk és fagyijuk nincs, átmentünk az egy sarokra található élelmiszerboltba, és onnan akasztottunk végre jégkrémet. Meghívni nem hagyta magát, így mindketten magunknak szereztük be. Hazas

Annyira szeretem. Tegnap elmentünk Tomival EU egészségbiztosítási kártyát csináltatni a XI. kerületbe. Tomi kb. 5 perc alatt kapott is. Én nem. Bementem, leültem, szólított az ötvenes hölgy. - Dolgozik Ön, hölgyem? - Igen. - És mit dolgozik? - Angolt tanítok. - Az ELTE-s jogviszonya még él? - Nem. - És miért nem? - Mert már elvégeztem az egyetemet. - Akkor nem tudok Önnek kártyát adni, hölgyem. (Részemről döbbent csönd. Próbáltam dekódolni az üzenetet. EU kártyát csak egyetemisták kaphatnak, vagy mi van?) - Sajnálom, de jogviszony nélkül nem adhatok kátyát, hölgyem, megérti, hölgyem, jogviszony kell hozzá, hölgyem. (Kis töprengés után:) - Pedig adószámos magánszemély vagyok... (Szavamba vág:) - Ez engem nem érdekel, hölgyem. (Visszaveszem a szót:) - És még TB-t is fizetek, minden hónapban 4950 forintot. - Fizet TB-t? - Igen. - Hát akkor Ön engem teljesen félrevezet, hölgyem. (Mé, bakker, mert válaszoltam a kérdésedre?) Mindenesetre kiderült, hogy az OEP-es jogviszonyomról hablatyol. Mo

Átvettem még múlt héten Terry Pratchett két könyvét (The Carpet People, Moving Pictures). Csodálatos állapotban vannak, sehol egy folt, szakadás vagy gyűrődés. Most már teljes joggal örülhetek, hogy sikerült darabonként 600 forintért szert tenni rájuk. A gólyakalifát elkezdtem tegnapelőtt este, aztán tegnap reggel folytattam, és este is akartam még olvasni a kádban, de előbb anyu mondott néhány furcsát, majd Tomival is jól összerúgtuk a port, aztán ettől viszonylag kevés kedvem maradt olvasni. Viszont nem depiztem be, és ezt a szombat-vasárnap-hétfő után eredménynek tekintem. Ma még nem olvastam belőle egy sort sem, de lehet, hogy ezen mindjárt változtatok. Csak az első 32 oldalán vagyok túl, de az alapján nagyon jó könyvnek tűnik. Az a vicces, hogy egyszer anyu, egyszer meg H.Zs. is elmesélte töviről hegyire, és én mégis csak annyira emlékszem, ami amúgy is kiderült már a huszadik oldal táján, pedig emlékszem rá, hogy a végére is kitértek mindketten. (Valami rémlik is, de az leginkább

Tegnap elmentünk megnézni a 20 ruha Európa számára című kiállítást - megint. Náray Tamás volt a tárlatvezető, aki hozott magával egy színésznőt is, hogy felolvassa az adott részleteket, amikhez a ruhák készültek. A tárlatvezetés nagyon jó volt, látszik, hogy Náray nem véletlenül lett híres és elismert. Nyilván kicsit beképzelt a sikereitől, meg nem könnyű eleinte a magas hangja, de szépen bele lehet rázódni :) Ráadásul egyik kedvenc írónője Szabó Magda, akiről még sztorit is mesélt. Amúgy mindenről és mindenkiről rengeteg sztorit adott elő, és mindezt nagyon jó humorral. A végén volt gitározás (jó, az elején is, de a végén már bemutatták a hölgyet, és Náray nem hagyott lelépni senkit az előadásról) meg limonádézás is. Gondolkodtam, hogy kérjek-e autogramot, de végül nem kértem. Úgy éreztem, nem azért jön el egy múzeumba ingyen tárlatot vezetni, hogy aztán 23 éves fruskák odaálljanak elé egy darab papírral, hogy írná le ide a nevét. Nagyon kedves volt és közvetlen, és lehetett vele bájo