Az oroszok eltűntek a spájzból
A blog visszaváltott édes anyanyelvemre. Így már sokkal jobb. Ma elmaradt az immigration órám, mert "Frank bácsi elment haverkodni Kellner bácsival" :D Meghallgattunk egy prezit, ez beletelt vagy 20 percbe, aztán még 70 percet ültünk és tettük a semmit. Mondjuk azért mindenki jól eldumálgatott, ez tény. Nyelvgyakon a tanárom vkiről: "Nem jött ma be, mert azt hitte, már sosem kerül sorra a kiselőadása." Erre a gondolatom: "És lássuk be, nem is alaptalanul." Még mindig a reneszánsznál tartunk. Már a barokkot is be kellett volna fejeznünk. Nem baj. Max. nem kerülök sorra, és akkor beadok egy handoutot, aztán levan a gond az egészről. Kötöttünk szerződést. Végre. Jee. Kiderült, hogy tökre nem kell ide Headway. Azt csinálok, amit csak akarok. Vagy amit a diákok kérnek. Ez jó hír. A mai órámra való bejutás egészen kabarészerűre sikerült. Ismét. Megint 10 percet töltöttem a recepción bebocsátásra várva. Én értem, hogy állati komoly dolog ez az IBM meg a titkai me