LizaGazdija

Bence szájából. - Már tudom, miért ilyen kicsi ez a(z ugráló)labda. Mert én nagy lettem.

Blankától kaptuk karácsonyra Tomival. Nem ismertem, és akármilyen szégyen, szerintem még semmit nem olvastam az írótól. (De itthon van a New Yorkers, azt ezek után elolvasom.) Igazából nem is könyv, hanem elbeszélés, bár kiadták külön is, 28 oldalon. Ahogy a fülszöveg is mondja a magyar kiadáson, arról szól, hogyan ajándékozza meg egymást önzetlenül egy fiatal házaspár. Abból a szempontból tetszett, hogy megmutatta, mennyire szereti egymást ez a két ember, de azt hiszem, én szomorú lennék hasonló esetben, ezért szomorúnak érzem a történetet. Valószínűleg nem vagyok olyan ajándékozó, mint a háromkirályok, és valószínűleg nem voltam még olyan szegény soha életemben, hogy azon kelljen elgondolkodnom, amin ez a két fiatal. De ha ez egy másik dimenzió, ahol ez bizony opció, akkor már nem is szomorú az egész, inkább kicsit ironikus, humoros, aranyos. A kavargó érzésektől függetlenül nagyon tetszett, kár lett volna nem megismerni. Ha van rajtam kívül olyan, aki eddig nem olvasta, az itt (...

Hogy én ezt mennyire várom! Az lesz benne Bilbó, aki a Galaxisban Arthur Dentet játszotta, és én abban a filmben nagyon megszerettem, szerintem nagyon jó színész. Különben is imádtam a könyvet, jobban tetszett, mint a LotR. Hogyan fogom én ezt kivárni? Aztán a következő egy évet a második részig?