LizaGazdija

Mert még nem voltak képek, és a mesélést sem fejeztem be, pedig nagyon-nagyon jó volt ez a pár nap, és különben is ráfér a blogra valami nagyon pozitív a nem túl vidám mai bejegyzések után. Hétfőre végül is nem kapott szabadnapot T., aki valójában Tomi. Ennek nem örültünk olyan nagyon, de azért túléltük. Hajnalig beszélgettünk, megnéztünk egy fél Hófehért, és délután, amikor felért a munkából, rögtön indultunk Lienzbe. Gondolkodtunk, hol ehetnénk, és végül a Mekire esett a választás, mert az van legközelebb a pályaudvarhoz, és ott nem kell várni a kajára (kicsit szűkös volt az idő), és mindketten találhattunk olyat, amit megeszünk. (Velem a nuku liszt, nuku cukor miatt nem olyan könnyű, de egy saláta meg egy sült krumpli jó megoldás volt.) Nem volt könnyű elbúcsúzni, de az vigasztalt mindkettőnket, hogy már csak két hét, és utána már sokat tudunk együtt lenni, akár heti 4 napot is. A heti 4 nap előtt meg még lesz kb. 5 napunk egyben, és ennek egy részét Bécsben, egy másik részét Szlo

Ez se volt jó. Közel sem volt olyan rossz, mint az a hír, hogy E-ék háza leégett, teszem hozzá. St. Pölten nincs közel. Ezt persze lehetett tudni, meg végül is a 75-90 perces út nem olyan nagy dráma, utaztam már ennyit Pesten belül is egy-egy csoportért, pl. Csillebércre. St. Pöltenben akkora tavasz van, de akkora... Nem elég, hogy szakad a hó, mert hát olyan tegnap Bécsben is volt, de az, hogy meg is marad, az elég kemény. Úgy lehet vele az időjárásfelelős, hogy télen viszonylag kevés hó esett, akkor most tavasszal behozza a lemaradást. Mondjuk, azt nem tudom, St. Pöltenben mennyire volt tél, de Bécsben azért nem nagyon, itt inkább hó nélküli hideget láttam. (Ez még nem az a rész, amelyben kifejtem, miért nem volt jó az interjú.) A helyet tök nehezen találtam meg, mert X utca Y szám per B a címe, és nem volt kiírva a per B sehova. Utcatáblákat sem pakolgatnak arrafelé olyan szorgalmasan, úgyhogy elég sokat kellett sétálni, mire egyáltalán arra rájöttem, hogy a busz az X utcában állt

arra kelni, hogy egy ismerősömék háza leégett. A top 3 gyerekkori félelmemből ez az egyik, és szörnyű belegondolni, milyen érzés lehet, amikor az üszkös-vizes lakásban neki kell állni kiválogatni, mi az, ami még használható, és mi az, ami kuka. Ez most így eléggé megrázott. Ha valaki tud Budapesten olyan tárolóhelyet, ahová el lehet rakni száradni a dolgaikat, vagy lakást/házrészt, ahová gyerekkel és kutyával azonnal be lehet költözni, az szóljon nekem! Köszi.