LizaGazdija

Tegnap este Flóra születése óta először programot szerveztünk Tomival: elmentünk moziba. Neki most ért véget a harmadik német tanfolyama, ez most intenzív kurzus volt, és mondta, hogy mindenképp németül szeretne filmet nézni, mert jó lenne tesztelni, mennyit fejlődött. (Amúgy sokat, hallom azon, ahogy a kórházban beszél a nővérekkel.) A Jumanjira esett a választásunk. Egészen más, mint az első rész, és kicsit sajnáltam, hogy semmiféle kapcsolatot nem lehetett felfedezni a régi film és ennek a története között. Az viszont tetszett, hogy megfordították a szituációt, és most nem a dzsungel jön át a való életbe, hanem a játékosok kerülnek be a dzsungelbe. Mármint oké, Alan is bekerült a dzsungelbe, csak ott az ő kalandjaiból nem láttunk semmit. Jók a karakterek, és vicces, kinek milyen játékbeli alteregó jut. Az is tetszett, hogy haladunk a korral, és a Jumanji most már számítógépes játék. Egy csomó király poén is van, jókat lehetett nevetni. A főgonosz viszont durvára sikerült, ennél

Ma egy hónapos a kislányumk, és még mindig kórházban van. Minden nap bejárunk hozzá, én kb. egész napra, Tomi több órára. Flóra nagyon igyekszik, nagyon ügyes, minden nappal közelebb kerül a hazajövetelhez. Ettől függetlenül ez nem egy könnyű helyzet, és már alig várom, hogy kikeveredjünk belőle végre. Remélem, hosszú élete lesz, és a 70-80-90 éve összes kórházi tartózkodását most tudja le, tömbösítve. Kivéve a gyerekszülések, persze.