Ma került sor rá az egyik erzsébeti templomban. Fellépett az alsós, a felsős kórus, a női kar, valamint a régi diákok kórusa, ebben énekeltem én. Ja, és volt összkórus, amikor ez a sok csoport mind egyszerre énekelt. Eljöttek régi tanárok, például a szerintem már 80-on fölüli Pista bácsi, aki a nem tagozatosok énektanára volt, a matekos tanító nénim, aki nem ismert meg, mert 16 éve látott utoljára, valamint a régi igazgatónk, aki viszont nemcsak megismert, és tudta, hogy anyu lánya vagyok, hanem még a nevemet is kapásból megmondta. Én nagyon ideges voltam az éneklés előtt, mert az összkórus első dalát kapásból nem is hallottam még soha, és most rögtön énekelni kellett volna. Mondjuk, nem volt túl bonyolult a dallama, szóval az ismétlés már egész jól ment, addig meg blöfföltem. Nyilván senkit nem érdekelt, hogy 200 ember közül 3-4-5 nem tudja, mit kell énekelni, de én utálok úgy kiállni szerepelni, hogy nem vagyok magabiztos, nem tudom rendesen azt, amit elő kellene adni. Gaude...
