LizaGazdija

Még annál is furábban. Hajnali 3:04-kor írt egy üzenetet, megérkezett erről az értesítés az e-mail fiókomba, arról meg az értesítés a telefonomra. Úgy voltam vele, ha ennyit váratott, a franc se fog azonnal ugrani a kedvéért, főleg, hogy jó eséllyel úgyis egy elutasítás vár, majd reggel megnézem. Meg is néztem fél 9-kor, aztán azt találtam, hogy törölte a teljes profilját, ezzel pedig a teljes levelezésünket is. Interesting. Szóval most már sosem tudom meg, milyen szavakkal küldött el, itt maradok azzal az élménnyel, hogy ilyen hatással bírtam lenni valakire, hogy a komplett profilját törölte :D Nem, inkább arra gyanakszom, hogy talált valakit, és nem akar tovább társkeresőn lenni, esetleg lehetett a levelében valami gagyi duma is, hogy nem áll még készen a társkeresésre, és inkább törli magát (ez utóbbit hányszor láttam, amíg a randioldalnál dolgoztam Máltán, hajjaj). Persze, tudom a telefonszámát, de az már zaklatás lenne, ha megkérdezném, mégis mi van, tehát nem fogom. Rejt...

Van az a mondás, hogy készen vagyok, mint a napi leves. Na, hát én most pont ennyire vagyok készen. Estére meghívott vacsorázni az egyik lány, akivel a holland palacsintázáson ismerkedtem meg, de csak ma délelőtt szólt, és bár azt hittem, menni fogok, végül írtam neki, hogy mégsem tudok, mert még mindig ezzel a kedves kis tanulmánnyal szenvedek, és ma muszáj befejezni, nincs több haladék, kész, vége, holnap leadás. Andi néni, aki a témavezetőm, már így is tuti megver, amikor legközelebb lát - szerencse, hogy én Bécsben vagyok, ő meg Pesten, hehe. Amúgy ahhoz képest, mennyire el voltam keseredve pénteken, hogy milyen nullát alkotok már, egész pofás lett a végére az iromány. Nekem tetszik, hátha nekik is fog :) Még mindig nem érzem elégnek az elméleti hátteret, jóval hosszabb tudományos bevezetőket kéne írnom, különben ebből még baj lesz a disszertációnál. De az a baaaaj, hogy olyan vagyok, mint Andi néni - nem úgy dolgozom, hogy összegyűjtök egy csomó irodalmat, aztán abból kotyvaszt...