Nagy nap a mai
Ma kétéves Flóra. Teljesen hihetetlen, hogy ilyen hamar elhussant két év, pedig eddig is így telt az idő, csak eddig nem kaptam azon magam, hogy van egy (egyre hisztisebb) totyogóm. Nagy bulit csapunk, délben hárman ünneplünk, fél 5-kor nagynénik-nagybácsik is csatlakoznak. Tegnap már kipipáltam a főzés kipipálható részét, remélem, így tényleg kezelhetőek lesznek a teendők. Ma vagyok itthon utoljára, holnaptól megint munka. Kicsit félek. Jó, nagyon. A 12 fős csapatunkból ketten vannak még ott rajtam kívül, és a közvetlen főnökünk is lecserélődött. Attól félek, nehéz lesz visszaszokni, közben meg sejtem, hogy kb. két nap alatt menni fog, mert szeretek tanítani. Vagy egy hete azon szomorkodom, hogy ezek az utolsó napjaim itthon, kettesben Flórával, miközben ez illúzió, mert a gyerek október óta bölcsis, én meg 11-kor végezni fogok minden nap, kivéve, amikor helyettesítek, szóval pont annyit leszünk együtt, mint eddig: heti kétszer-háromszor fél 3-tól, a többi napon 3/4 12-től estig. Ak