Még mindig
zavar, amikor a villamoson/buszon/metrón egymásra csavarodnak párocskák, csókolgatják egymás nyakát, letolják a nyelvüket a másik torkán, vagy akár belenyúlkálnak egymás nadrágjába. Gondolkodtam rajta, vajon jobban zavar-e, mint a kosz és bűz, amit szintén naponta tapasztalok ezeken a járműveken, és lehet, hogy igen. Annyira kulturálatlannak tartom. Nagyon szép a szerelem meg minden, de nem lehetne valahogy konszolidáltabban jelezni a külvilág felé, hogy ők nagyon szeretik egymást? És nem az irigység beszél belőlem, egyetlen barátommal sem voltam hajlandó nyilvánosan édelegni, mert el tudtam képzelni, mást mennyire zavarhat. Főleg a tömött villamoson, amikor egy méterre sincs a fejük az enyémtől, most komolyan. Jobban belegondolva azon is lehidaltam, amikor a Vidámparkban várakoztunk a Hullámvasútnál vagy fél órát, és az előttünk álldogáló párocska fiú tagja egyszer csak nekiállt a mutatóujjával a lány melltartójában matatni. Egy hatéves szeme láttára. Az milyen? Később mondjuk a bar