LizaGazdija

Legjobbak: - Egy mosoly nap közben :) - A rengeteg köszöntés, amit kaptam. - Az ajándék, ami itthon várt, amikor hazaértem. - Az, hogy lemondtam a nyelviskoláson kívül minden órámat mára, ezért volt időm pakolászni, idegeskedni, meginni egy kakaót a Cserpesben, elmerülni a gondolataimban. - Az, hogy egy nálam idősebb, tapasztaltabb, szakértőbb nő szerint jól csináltam azt, ami miatt tegnap nagyon haragudtam magamra. - Egy mosoly estére :) Legrosszabbak: - Amikor nem érkezett hívás a nagymamáimtól :(, és már nem is fog soha :(, pedig minden évben hívtak, és az nagyon jó volt nekem. - Amikor rájöttem, hogy 26 éves lettem, ami már közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz.

Legyengült állapotban edzésre menni hősies ugyan, de semmiképp sem okos.

Kilenc (!!!) éve, amikor német nyelvvizsgára készültem, és jártam heti ötször a Goethe Intézetbe előkészítőre, volt a csoportomban egy lány, Betti. Egy alkalommal összerakott minket a tanárunk egy páros feladathoz, ahol kérdezgetni kellett egymást, ekkor derült ki, hogy mindketten 1987. április 16-án születtünk. Azóta semmilyen formában nem tarjuk a kapcsolatot, nem tudunk egymásról semmit, de minden évben írunk egymásnak az iwiw-en boldog szülinapot üzenetet. Múlt héten már eszembe jutott, vajon idén is ír-e, és olyan jó volt reggel arra érkezni az oldalra, hogy gondolt rám idén is :)

Azé' egy Cserpeséknél vett pogácsát két teljes napig enni, azé' az elég érdekes. Reméljük, hamarosan mindkét stresszforrás átalakul valami mássá, és végre megint tudok majd enni, mert a) most már eléggé fáj a gyomrom, b) már fogytam egy kilót, és ha nem vigyázok, duplán fog visszajönni. (Igen, mérlegre álltam, mert kíváncsi voltam, milyen hatással van rám ez a szombat óta tartó étvágytalanság. Ilyennel.)