LizaGazdija

Vannak azért vicces pillanatok. Például a mai részben a tűzijáték ultragagyi volt: valami tűzijáték felvételét montírozták bele a részbe, majd közelről vették, mennyire idétlen arcot vágnak a gyerekszereplők, amint megpróbálják elképzelni, hogy most egy szép tűzijátékot látnak. Aztán az se volt éppen utolsó élmény, amikor Laura szájából elhangzott a következő mondat: "Ő olyan, mint a Cinderella mesében a gonosz mostoha." Jáj. Azért ez még az internetmentes időkben is megoldható feladatnak számított, még a középszótár is tudja, hogy kicsoda Cinderella. (Ezt onnan tudom, hogy ötödikes-hatodikos koromban, angolos pályafutásom és a sorozat vetítésének kezdetén fél délutánokat töltöttem azzal, hogy szótároztam: kikerestem neveket, címeket - azt a párat, ami benne van -, földrajzi helyek nevét, és rácsodálkoztam, hogy Carrie a Caroline becézése, ami Karolina, Charles meg Károly, és a becézése Charlie, míg Willie William, ami magyarul Vilmos. De szép idők is voltak azok, amikor ezze...

Sőt még dolgozni is el tudtam menni. Sőt még a munka utáni két továbbképzésre is. Az ember mindig tanul valami újat: a hapikázik szó jelentése eszik. Számomra a hapi az kizárólag férfit jelentett eddig, míg eszik jelentésben a hamikázik szót ismertem. Azért nem vagyok szomorú, hogy jön a hétvége. Nagyon kicsit talán pihenek is majd, de főzök káposztás tésztát, desszertnek kókusztekercset, és lehet, hogy még kölcsönkérem Marcit is egy-két sétára. Ma este is így tettem, mert éreztem a lábamban a mehetnéket, tudtam, hogy hat körül fogok nekivágni a Duna-partnak, és gondoltam, akkor már miért ne vinném el a kutyát, legalább annyival kevesebbet kell vele kirándulni a többi gazdinak. Most meg majd valami értelmetlent fogok csinálni, mondjuk filmet nézek, vagy ilyesmi. Alig várom!