LizaGazdija

A tegnapi helyre felvettek, kedden betanítás lesz :) Ez egy igen-igen geringfügig állás, de állás, és pénzt fogok vele keresni, ráadásul megszokom egy kicsit, hogy németül telefonáljak, ami nem lesz hátrány a későbbiekben sem. Amikor épp a menetrendet böngésztem Tassenbachban az út szélén, egy hóbuckában állva, megcsörrent a telefonom. Egy iskolától írtak, ahonnan nemrég utasították el a jelentkezésemet, mondván, már találtak alkalmas jelöltet. Most megint keresnek, és jövő héten mehetek interjúra. Hogy én ettől milyen izgatott lettem... És elvileg még az adószámom is megérkezett, amivel most már vállalhatok magántanítványokat. Elvileg, mert nem pontosan értem, mi történik, de már megkérdeztem egy hozzáértőt, remélem, hamar felvilágosít. Úgy néz ki, lassan alakulnak körülöttem a dolgok.

Éjfélkor kerültem ágyba, 4-kor keltem, és nem volt elég a készülődésre a rászánt 45 perc. Persze mostanra már megtanulhattam volna, hogy tinikorom óta igen sokat lassultam, és messze már az az idő, amikor az ébredés utáni 7. percben már a buszmegálló felé tartottam, és ebben a rövid időben a teljes öltözés, mosakodás tokkal-vonóval benne volt. Ma reggel konkrétan nem bírtam felpörögni, hiába láttam, hogy baj lesz. Muszáj volt megreggelizni, mert anélkül nem tudok elindulni sehová, de úgy éreztem magam, mint egy lassított felvétel. Végül is 5:01-kor hagytam el a lakást. 5:30-kor indult a vonat. Tekintve, hogy a pályaudvar kb. 20 perc a háztól, és a metróról leszállva még egy csomót kell gyalogolni a peronig, eléggé aggódtam. Futólépésben tettem meg az első villamosmegállónyi távot, aztán láttam, hogy a két villamos, ami nekem jó lenne, nagyon sokára jön, viszont az O jelű egy percen belül megérkezik. Még sosem utaztam rajta, de most odarohantam, megnéztem, közelebb jutok-e vele a pályau