LizaGazdija

A Csokoládé folytatása, így a főszereplői Vianne, Anouk és Roux, akiket már az első kötet olvasásakor, 13 éve is nagyon szerettem. Az a könyv volt az első angol nyelvű regény, amit nem rövidített változatban olvastam, és hatalmas sikerélmény volt, hogy gond nélkül megértettem. Arra is emlékszem, próbáltam megtippelni, a rendszeresen előkerülő francia kifejezések mit jelentenek. Mindjárt az első oldal első bekezdésében szerepelt, hogy crêpe, amiről nagy boldogan eldöntöttem, hogy az nyilván a krepp papír (a karnevál kellékeként szerepelt, a krepp papír illett volna a kontextusba), aztán megnéztem egy netes szótárban, és kiderült, hogy palacsinta. Azóta is nagyjából ez a szó teszi ki a francia nyelvtudásom jelentős hányadát, és ezt is Joanne Harrisnek köszönhetem. Amúgy a Lollipop Shoesról is lesz szó. Most. Másfél hónapig olvastam, már azt hittem, sosem érek a végére. Többször megjárta Kartitscht, Budapestet és Bécset is. Végül részben az jelentett komoly motivációt arra, hogy a

Kedden korán reggel beszereztem, beszkenneltem, e-mailben elküldtem az igazolásokat arról, hogy tényleg dolgoztam a pesti nyelvsuliban. Este megjött az e-mail, hogy felvettek a bécsi nyelvsuliba, ahol angolt kell tanítani. DE. 1. Augusztus közepén kezdhetek. 2. Hiába küldtem el a papírt arról, hogy honosították a diplomámat, továbbra is az alacsonyabb kategóriában hagytak, ahol lényegesen kevesebbet lehet keresni, mint honosított diplomával. 3. El kell végezni két tanfolyamot három nap alatt (egy 6 meg egy 16 órásat), ezek összesen kb. 300 euróba kerülnek, és nem esett szó arról, hogy ők ezt nekem megfinanszíroznák. 4. Le kell jelenteniük a munkaügyi központ felé, hogy otthon milyen munkám volt (he?), ezért nem jó az igazolás, amit hoztam, hozzak olyat, amin hónap, nap pontossággal van rajta, mettől meddig dolgoztam ott. Juhú! Írtam a főnökömnek, és már látom magam előtt az arcát, mennyire fog örülni, amikor elolvassa a jó hírt, hogy harmadszor is újra kellene írnia az igazolást