Gyereknek lenni nehéz
Szülőnek meg még nehezebb. Jelenet hazafelé a 4-6-oson. Anyuka felszáll egy üvöltő négy-ötévessel, hátán egy kb. egyévessel. Ötéves: Vonatozniiiiiiiii! Anyuka: Most nem tudunk vonatozni, Áronka, majd holnap vonatozunk. Ötéves: De vonatozniiiiiii! Anyuka: Most nem tudunk vonatozni, Áronka. Ötéves: De vonatozniiiiiii! Ezt elismételte még jó néhányszor a következő három percben, anyuka addig hallgatott. Kb. három perc után: Áronka, most tényleg nem tudunk vonatozni, de majd holnap vonatozunk, jó? Ezen a ponton a háton hordozott egyéves is bekapcsolta a szirénát. Hatalmas volt. De hogy azért micsoda tragédiák tudnak érni egy gyereket! Nem lehet akkor vonatozni, amikor csak akar. Szörnyű. Ilyenkor tökre szeretnék megint gyerek lenni :D Ők is a Nyugatinál szálltak le, mint én, és bár nem egy irányba mentünk, az aluljáróban még egy darabig hallottam, ahogy üvölt a gyerek, hogy de vonatozniiii. Egyre inkább azt gondolom, hogy akinek egyszer gyereke lesz, az onnantól kezdve már sem