LizaGazdija

Előre szólok, hogy ez a link sírós, ne nyissa meg az, aki nem bírja az ilyesmit, vagy éppen maga alatt van, esetleg különösen jó a kedve, de gyorsan el tud romlani. Azt láthatjuk tizenpár képen keresztül, hogyan telt egy rákos kutya utolsó napja, mielőtt elaltatták volna. Utána egy csomó-csomó hozzászólás következik, és mindenki ki van akadva, hogy ez kegyetlen, nem lehet sírás nélkül kibírni, és belegondolni sem akarnak, hogy valamikor majd az ő kutyájuk is meg fog halni. Emlékszem, én sem akartam belegondolni, hogy egyszer majd Liza is, borzalmas kilátás volt. Viszont a képekről az jutott eszembe, mennyire hasonló volt Liza elaltatás előtti utolsó napja is, ezért bennem jó érzéseket kelt a poszt. Nekem nagyon megnyugtató emlék, hogy mind vele voltunk, ráadásul az utolsó heteiben egy csomó ismerőse/ismerősünk is elbúcsúzott tőle, és az utolsó pillanatig vele voltunk, nem kellett egyedül lennie, amikor meghalt.

Hétfőn Tomi megérkezett az összes holmijával együtt, és megkezdtük az együttélést. Tegnap koccintottunk erre. Szintén tegnap felhívtak minket a Hausverwaltungtól, hogy ha még érdekel minket a lakás, amit csütörtökön néztünk, a miénk. Az a lakás nagyon érdekel minket - ha Tomi a városközpontban fog dolgozni, neki a háztól 5 percre megálló metróval kb. 10-15 perc az út, nekem meg a metróval és utána az S-Bahnnal kb. fél óra. A lakásban van egy kis konyha, egy zuhanyzós fürdő, külön vécé, egy nagyobb nappali és egy kisebb háló. A nappali egy csendes mellékutcára néz, a háló a belső udvarra. Tökéletes. Ma reggel az irodában kezdtünk, vittük a kauciót és a szerződéskötési díjat, aláírtuk a szerződést, és ezzel megvan az első olyan papír, amely szerint összetartozunk. 1-jén költözünk. (Majd megkísérlem összeszámolni, ez 2014 nyara óta hányadik költözésem, nem lesz egyszerű :D ) Olyan izgalmas! Alig várom :) :) :)