LizaGazdija

Most már hivatalos, hogy nem értem az Enkplatzot. Az Enkplatz az a megálló, ahol a villamosról metróra, illetőleg a metróról villamosra szállok, amikor Erdbergre megyek a pesti buszhoz, vagy onnan jövök. Visszafelé szokott az lenni a problémám, hogy az U3 azonnal jön, amikor átérek a busztól, de az Enkplatzon az orrom előtt megy el a villamos, és még csak futni sincs esélyem, mert egy elég forgalmas kereszteződés túlsó felén van a megálló, tehát fennállna annak a veszélye, hogy elütnek. Ez alapvetően nem lenne gond, mármint az, hogy mindig elmegy a villamos, csak ilyenkor este már elég sokat kell rá várni, és nem szívesen álldogálok a tök sötétben, hidegben, esőben 10-12 perceket, amikor egyébként annyi idő alatt abból a megállóból már majdnem ideérnék. Viszonylag hosszú idő után tűnt fel, hogy az Enkplatzon sem egy kijárata van a metrónak, mert amikor visszafelé jövök, a villamos első megállójánál is kint van, hogy U3, és ott a feljáró. Gondoltam, ma ravasz leszek, és a másik ki...

Nekem nem ez a kiadás van meg, de ha lenne gyerekem, biztos megvenném, mert nagyon szépek benne a rajzok. Nagyon kedves kis mese a rossz gyerekről, aki észbe kap, és gyorsan megjavul. Azt nem lehet tudni, mitől rossz, gondolom, azért, mert fiú. (Gonosz kacaj.) Megátalkodott egy kölyök, mondhatnánk, innen szép nyerni. És sikerül neki. Megtaláltam a könyv egyes részleteit hangoskönyvben, Márkus László olvasta fel. Ez itt a mese legeleje. A ritmusáról az „Egyszer egy királyfi mit gondolt magában” kezdetű vers (dal?) jutott eszembe, meg az, hogy ezt nagyon-nagyon jó lehet gyereknek felolvasni. Sőt még az is, hogy Szabó Magda biztos jó anya lett volna. Meg színdarabrészletet is találtam. Azt hiszem, csak úgy, a magam örömére nem nézném meg.